Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)
egyetértés, a korona erkölcsi integritása tehát osztrák érdek is volt. Ferdinánd főherczeg pedig fölszerelve tartsa csapatait, a Németbirodalom meg állítson ki ezer könnyű lovast, kétezer lövészt, kétezer gyalogot, tehát összesen ötezer embert, a kik egy megfelelő szekérvárba férnek. Ez a sereg vonuljon be a hegyszorosokba s egyesülvén a horvát bán csapataival, foglalja el a török kézen lévő várakat. Csak így lehet Horvátországot s általa Stájerország, Karintia és Krajna birtokát biztosítani. A tanácsosok bizton számítanak a horvát, szlavón s esetleg nápolyi segélycsapatokra is. 1 Jozefics Ferencz zenggi püspök, az egyik követ, ekkor már jelen volt Nürnbergben s április 1-én beszédet intézett a német rendekhez. Legelőbb is ráutal Nándorfejérvár (Belgrád) és Szabács elestére s Oláhország elfoglalására. Magyarország eddig az egyházért s Németországért küzdött. Ne engedjék elesni, mert úgy járnak vele, mint Konstantinápolylyal, csak aztán fogta el őket a bánat, miután a török elfoglalta. 2 Azalatt lengyel s magyar követek (április 30—június 25.) Bécsben tárgyaltak s ötezer embert kívántak segélykép. Két zászlóalja lanczkenét már útnak is indult Jajcza felé s június 16-án 450 fölszerelt gyalognak utánok kellett volna indulni: összesen ezer ember a fölszerelt legénységi Ez a magyar kérte segítség, t. i. a 3000 ember egyenesen Horvátország megsegélyezésére kellett. Eleinte ugyan azt hitték, hogy ezer ember is elég lesz, de hallván Knin veszedelméről, június 16-án Badenbe mentek a főherczeghez s beleegyeztek, hogy mind a háromezer ember vonuljon a horvát várak fölszabadítására. Jóformán meg is egyeztek. Összesen négy zászlóalj — 500 emberével — induljon útnak, a melyek aztán a Jajczának vonult két zászlóaljjal egyesüljenek. A magyar követség lelkére kötötte a fővezérnek, gr. Salm Miklósnak, hog}' az átvonuló hadak ne tegyenek kárt, magyarán szólva, ne pusztítsanak. A vezérDRTA. (Rövidítve Deutsche Reichstagakten) Ilt. 32—36; 75—76. 11. 197. 1. 8 U. o. 76—77. 1. 9 U. o. 197. II.
