Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

A farkashidai egyezség alkotmánytörténeti folyományai. lengyel király trónkövetelők előtérbe lépése, valamint az is, hogy a herczeggel kötött szerződésnek bizonyos megállapodásai a gyakorlatban nehezen valósulhattak volna meg, újabb alkut vontak maguk után. Horvátország kiskirálydad főuraival, majdnem hűbéries felfogásával és önálló szokásjogával, Szlavónia magyar vármegyei szervezetével s Bosznia, mint új hódítmány, katonai szervezetével, három egymástól teljesen elütő jogterületet példázott. Tárgyi okokból is érthető, hogy a kipróbált báni szervezet, a királytól kinevezett bánnal az élén, nemcsak az érdekelt vidékek, de a királyiaknak is kívánságuk. Corvin János beleegyezett abba, hogy a bosnyák királyi czím viselésétől eláll, ezért maradt el megkoronáztatása is, ráállott, hogy a király kinevezte tisztek vigyék továbbra is a kormányzást. Ő megmaradt Szlavónia czímleges duxának, de az egyezségből csakis ez volt a nyeresége. Tényleges jogaként egy nagy áldozattal járó kötelezettsége maradt, t. i. a bosnyák végvidék, jelesül Jajcza védelme. Bánjai, Ulászlónak 1490 szeptember 18. megkoronáztatása napján, a mikor a sziavon herczeg vitte előtte a szent koronát, királyi hatalmi szóval alája rendeltettek.

1 Szükség volt ezeket előrebocsátanunk, mert Corvin János farkashidai egyezsége bár nem vált is valóra, minden tekintetben fontos alkotmány történeti folyományokra vezetett. Első eredménye, hogy a szent korona területi épségének eszméje akkor nyer érzékelhető kifejezést, mikor a direct felségiség mellé egy külön alkirályt s egy részint örökletes, részint élethosszig tartó zászlósi tisztet akarnak alkotni Corvin János számára. Ezt visszautasítják maguk a kormányzandó elemek s a korona viselője. reszteltetni fiát, az anyja pedig Konstantinnak. A bosnyák előkelő menekült Szt. Maximilianust ajánlotta mint térítőt. Albin Schulz : Der weisse Kunig. Jahrbuch VI, 423. A lap nagyon szép és keretein Magyarország Horvátország, Dalmáczia s a kardot tartó kar, mint bosnyák czímer látszik. Mi azt hiszszük, hogy Miksa ekkor correctségből állt el az igényczímertáblától. A czímertelen táblát közli: Jerzy Kieszkowski: Kanclerz Krzysztof Szydiowiecki cz. 1912 Posenban megjelent díszműve I. 207. 1. 1 Bonfini D. IV. 1. X.