Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

Teljesen elhisszük a királynak, a mikor 1481 már­czius 11 -én azt írta a pápának, hogy ha a bosnyák had­járat alkalmával megsegéllették volna, hol lenne már ? 1 De még úgyis megtette, a mit tehetett, a töröktől szorongatott Vlatko (szent szávai örökös) herczegen mindenkép akarván segíteni, 2 sőt kemény támadással offenzívába lép Rácz­országban a török ellen. Kinizsi Pál szerbiai diadalainak Mátyás hadjáratainak sorozatában fényes hely jut. Eltekintve zsákmánytól, harczi dicsőségtől, értékesek azok az erkölcsi hatások, hogy a magyar hadaktól félt a török, a délszláv: rácz, bulgár és albán pedig bíztak benne. 3 De kihat az eredmény Boszniára is, mert minden szerbiai siker bizto­sítja az új foglalmányt, bizalmat önt Horvátországba. Nem fölösleges hangsúlyozni, hogy ezek a hadjáratok nem csupán katonai mérkőzések, hanem egyúttal telepedési mozgalmak. A török rémíti ugyan ellenségét, vagyonát, földjét elveszi, de csak az ellenálló harczost öli meg, a telepes embert, asszonyt jószágnak tekinti s áttelepíti a maga országába. Ezáltal a népesség elhelyezkedésének egyensúlya megbillent, így kerül évtizedeken át délmagyar­országi, szerémi, valkai magyar s a szlavón-horvát emberanyag a Balkánra, onnan pedig menekülő rácz-bolgár-czinczár nép­elemek az aldunántúli elpusztított részekbe. így pusztul Bosznia lakossága is mindaddig, míg a török hódítás gyö­keret ver. A friauli, krajnai, karinthiai beütésekről nem is szólunk. Mennél pusztább lett a horvátországi és nyugat­szlavóniai rész, annál messzebbre terjed a hódítás. Akár csak a rablóvadász kiirtván a vadat, mindig távolabb vidé­ken kénytelen zsákmányt keresni, azonkép jár el a török is. Jajcza útját állotta a szávamelléki Szlavónia felé irá­nyult betöréseknek, de a horvátországi magán- és országos kézen levő várak karbantartása nem akadályozza meg a törököt, hogy az Unán átkeljen. A mieink nem voltak állandó készenlétben, s a török beütés a legtöbb esetben 1 Mátyás k. lev. II. 112. 1. 2 U. o. 155. 1. 3 M. k. le\. II. 190-91 ; 195—98. 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom