Thallóczy Lajos–Horváth Sándor: Alsó-szlavóniai okmánytár (Dubicza, Orbász és Szana vármegyék). 1244-1710. (Budapest, 1912. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 3.)

CLI. Buda, 1493. febr. 6. II. Ulászló király Egerváry László, horvát bánnak, rendkívüli szolgálataiért, különösen pedig, mivel a neki 20,000 arany forintért zálogba vetett Bihács és Kruppa várát, továbbá az összes horvát bánsági várakat, fizetése elengedése mellett saját költségén fenntartotta, a fejérvármegyei Vitány és Csókakő várát, összes tartozékaival együtt, neki, feleségének Klárának, és utódaiknak haszonélvezetképpen vallja, mindaddig míg a 16,000 arany forintot (4000-et Egerváry elengedett) ő vagy utódjai meg nem kapják. Eredetije hártyán, a király függő titkos pecsétjével; a M. kir. Orsz. Levéltárban, DL. 19957. sz. alatt. Közli: Horváth Sándor. Commissio propria domini regis. Nos Wladislaus dei gratia rex Hungarie et Bohemie etc. memorie commendamus tenore presentium significantes, quibus expedit universis, quod quia fidelis noster magnificus Ladislaus de Egervvara, regnorum nostrorum Dalmatie., Croatie et Sclavonie banus, huiusmodi banatum simulcum omnibus castris, munitionibus, atque aliis eiusdem iuribus, et inter alia etiam duo castra nostra Byheg et Krwppa vocata, cum oppidis in dicto regno nostro Croatie habita, que nos alias eidem pro viginti milibus florenorum auri, infra tempus redemptionis eorundem, vigore certarum litterarum nostrarum, tum propter multa et fidelissima servitia sua, que ipse maiestati nostre a principio regiminis nostri, in omni rerum nostrarum conditione et statu, et tunc precipue, tum eidem ad conservationem et tutelam castrorum nostrorum predictorum propter multas hostilitates, quibus post ingressum nostrum ad hoc regnum et felicem nostram coronationem, ex omni parte infestabamur, de suo etiam sallario per integros duos annos satisfacere non potueramus, sed omnia suis viribus, suisque laboribus et expensis sustinuit, nullisque vei promissis vei minis fleeti a vere et constantis fidei perpetua perseverantia potuit, quin nobis et sacre corone fidelitatem obsérvaret, tum vero in recompensam et refusionem huiusmodi negleeti sui sallarii, inseriptionis titulo dederamus et contuleramus, simul-