Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427. (Budapest, 1989. Új Történelmi Tár 2.)

tartozékaiként ismert Pacsa, Hosszúrét és Uhorna; Sárosban Schönviz, Sztára és Olejnok; Tornában Egerszeg; Ungban Mocsár). Az adatok feldolgozása során soha nem szabad elfelejtenünk, hogy az összeírások sorai hol egy egész helységre, hol viszont annak csak egy birtokos által bírt részére vonatkoznak. Hogy mikor melyik esetről van szó, azt gyakran csak egyéb források ismeretében dönthetjük el, de vannak persze eldönthetetlen esetek is. Világos például, hogy a Gömör megyei Bást (G 24 és 43) két sora közül az első a mai Óbást, a második a mai Egyházasbást helységre vonatkozik. Ugyanígy világos az is, hogy Sáros megyében Berzevice és a Berzevici család más falvai 3—3 helyen fordulnak elő az összeírásban, mert a család három ága között oszlottak meg, és mindegyik részbirtokot külön vették számba. Az viszont, hogy pl. Abaújban Perényi János és Finkei Jakab Bodoló birtokát (A 84 ill. A 132) egy falu két részeként avagy két külön faluként vesszük-e számba, ízlésünkre van bízva. Később ugyanis hol együtt, hol pedig Nagy- és Kisbodoló néven külön emlegették őket, még a 19. században is, de a két falu gyakorlatilag egybeépült, talán már a középkorban is. A birtokos nevét az összeírások általában nem teljes formában és gyakran következetlenül adják meg. A Sáros megyei nagybirtokos Somosi György például hol Georgius de Somus (S 28), hol Georgius Allexi (Elek fia György, S 20), hol egyszerűen Georgius (S 9) néven fordul elő; Zsegnyei Tamást, a Lapispataki rokonság tagját máshol Lapispataki Tamás néven találjuk meg (S 28 és 50). Nemegyszer az sem volt világos az összeírok előtt, hogy kit kell birtokosnak tekinteni. Sárosban a tíz falut magába foglaló és 237 portát számláló szinyei uradalom 1427-ben jog szerint Szinyei Jánosé volt, de az ő nevét — Szinye, Pányik és Szinyeújfalu földesuraként — csak az egyik szolgabíró vette fel a lajstromba. Szinyei ti. kiskorú volt, és