Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427. (Budapest, 1989. Új Történelmi Tár 2.)

az anyja 1420 táján Berzevici Detréhez ment nőül, aki így mostohafia vagyonának kezelője lett. Két másik szolgabíró ennélfogva őt tekintette birtokosnak, és a Szinyeibirtok falvait az ő neve alatt írta össze.

1

9 Mindebből elsősorban azt a tanulságot szűrhetjük le, hogy az összeírások adatait mindenkor tanácsos egyéb forrásokkal is egybevetni és ellenőrizni. * Az öt összeírás közül kettő, Abaúj és Gömör megyéké 1879-ben már megjelent nyomtatásban a fiatal Thallóczy Lajos kiadásában. Szövegük azonban annyira hibás, hogy újbóli közzétételük mindenképpen indokoltnak látszott. Sokkal nehezebb volt eldönteni, milyen formában történjék az összeírások publikálása. Annyi eleve kétségtelen volt, hogy ma már nem elegendő — mint Thallóczy idejében — a puszta szövegközlés, hanem az olvasó joggal megkívánhat bizonyos fokú eligazítást a birtok- és személynevek tekintetében. Ugyanakkor az „agyonjegyzetelés" veszélyét már csak terjedelmi okokból is feltétlenül el kellett kerülni. Végül, rengeteg fejtörés és kárbaveszett próbálkozás árán a közlés alábbi formáját választottam, két szempontot méltatva figyelemre a sok lehetséges közül. Az egyik az volt, hogy a használó bármelyik őt érdeklő helységet könnyen megtalálhassa az összeírásokban; a másik, hogy az összeírások bármelyik sorára, az abban szereplő birtok- és személynevekre nézve kapjon némi eligazítást. A problémát kétféle sorszámozás és kétféle mutató segítségével próbáltam megoldani. Ennek megfelelően a publikáció a következő módon épül fel. 1

9 1425: Berzevici Detre felesége Beáta, Szinyei Péter özvegye és az utóbbi fia János puer. Dl. 70 226; 1437: Szinyei János királyi aulicus birtokainak felsorolása; Dl. 70 232. Ezek egyike sem szerepel 1434-ben Detre birtokai között, amikor testvérével, Pohárnok Istvánnal egyezségre lép: Dl. 90 391.