Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427. (Budapest, 1989. Új Történelmi Tár 2.)

azaz megadóztatott porták számát. Kevéssé valószínű, hogy a kamarabérlők részletes összeírást kívántak volna beosztottjaiktól a megyénként, falvanként és birtoko­sonként behajtott adóról. Sokkal hihetőbb, hogy a rovás egy változatával számoltatták el őket, és ezért nem maradtak ránk adóösszeírások az 1427-nél korábbi időből. Az adószedők munkájára így ma már csupán néhány véletlenül megőrzött nyugta emlékeztet, amelyet egy-egy földesúr kérésére állítottak ki a jobbágyaitól bahajtott összegről. 7 Lényeges változás a kamarahaszna szedésében, úgy látszik, csak 1427-ben következett be, és ez Ozorai Pipónak 1426 legvégén bekövetkezett halálával hozható kapcsolatba. Pipó, aki több mint húsz éven át volt Zsigmond kormányának egyik tartóoszlopa, pótolhatat­lan űrt hagyott maga után. Temesi ispánként a délkeleti országrész hét megyéjét kormányozta, ahol a király jobb megoldás híján hét megyésispánt volt kénytelen a helyébe állítani. A jelek szerint ugyanígy felparcellázta a sómo­nopólium országos igazgatását, amely addig Pipó mint egyedüli sókamaraispán kezében futott össze. Valószínű tehát, hogy a kamarahasznával kapcsolatos új intézkedé­sekre is az ő halála adott — ha nem is közvetlenül — okot, de legalábbis indítékot. Ezt az adónemet ugyan nem Pipó maga kezelte, de közvetve nagy befolyása volt rá, mert szoros kapcsolatban állt Szentgyörgyi Vince László és Bálint székesfehérvári polgárokkal, akik az 1410-es évek óta a kamarahaszna szedését bérelték a kincstártól. 8 7 A dikálás 16. századi módjáról ír BAKÁCS István: A dicalis összeírások, in A történeti statisztika forrásai. Szerk. KOVACSICS József. Bp. 1957. 51. 1. — 14. századi nyugták: THALLÓCZY Lajos: A kamara haszna (lucrum camerae) története kapcsolatban a magyar adó- és pénzügy fejlődésével. Bp. 1879. 156—159. 8 ENGEL Pál: Ozorai Pipó. In: Ozorai Pipó emlékezete. Szerk. VADAS Ferenc. Szekszárd 1987. 73; DRASKÓCZY István: Kapy András. Egy budai

Next

/
Oldalképek
Tartalom