Illéssy János: Igló kir. korona- és bányaváros levéltára. (Budapest, 1899.)

az iglói Szlakendorf Tamás »Landschreiber« kezétől ered, Demkó szerint a XIII. század elejéről (1504—1513. évekből). A könyvalaku történelmi emlékekhez tartoznak még az adókönyvek (Zinsbücher) 1606-tól 1 779-ig négy kötetben s az Egyházi könyvek (Kirchenbücher) 1732-től 1 787-ig három kötetben. mely utóbbiak egyikében van a ma is fennálló nevezetes egyesség a r. hatholikusok és ág. ev. hitűek közt a r. kath. templom harangjainak közös használata felett. — Az igazságszolgáltatásról csak két könyv maradt fenn, azok sem teljesen Az 1580—1633 közti időben hozott Ítéleteket tartalmazzák és jogtörténeti szempontból igen tanulságosak. Áttérve az oklevelekre, egyéb iratokra, — s itt csak az 1700 előttiekről lesz szó — figyelmünk mindenek előtt a kiváltságlevelekre irányul. Ezek voltak a városok büszkesége, szemefénye. Becsben tartották őket nemcsak azért, mert kiváltságosoknak adattak és kiváltságokat adtak, hanem mert anyagi előnyöket biztosítottak. Saját piaczán adni-venni, idegen árusokat megállíthatni s áruik javát mások elől megvenni, bizonyos közterhek alól fölmentve lenui, réven-vámon ingyen közlekedni, csupán saját birája alá tartozni stb. nemcsak kellemes, de hasznos dolog is volt, amivel bizony nem minden község dicsekedhetett. Az iglói levéltár legrégibb kiváltságlevele 1317. nov. 12. kelt. Nem eredetiben maradt fenn, hanem XV. századi kártyamásolatban ; nemis kizárólag Iglóra vonatkozik, hanem az öszszes szepesi szászokra. (2. sz.) 1410. ápr. 22. kelt Zsigmond király kiváltságlevele, mely az iglói polgárok áruit a kir. adó fizetésétől szabaddá teszi. (42. sz.) Különös fontosságú s éppen azért gyakran megerősíttetett Zsigmondnak Tatán 1435. decz. 6. kelt diplomája, melylyel az iglóiak kiváltságait, minthogy arról szóló okleveleik a husziták és taboriták pusztításainak áldozatul estek, megújítja; jelesül, hogy aranyat, ezüstöt, rezet, ólmot szabadon bányászhatnak, azokkal kül- és belföldi portékákért cserekereskedést űzhetnek; réven-vámon nem fizetnek s csupán saját biráik Ítélkezhetnek felettük (52. sz.). Megújítja továbbá a vásárszabadalmat, melyet 1408. jul. 30-ki (14. sz.) és 1412. szept. 8-ki (18. sz.) diplomáival engedélyezett. — I. Mátyás király 1459. máj. 7-én (76. sz.) megdorgálja Lőcsét