Illéssy János: Igló kir. korona- és bányaváros levéltára. (Budapest, 1899.)

amiért az iglóikat. kiváltságaik ellenére, a rőfszámra való árusításban akadályozza. II. Ulászló 1508. máj. 19-én (104sz.), II. Lajos 1519. jan. 28-án (117. sz.), majd I. Ferdinánd 1550. márcz. 25-én külön parancsban tütalmazzák a rév- és vámszedőket az iglóiak megfizettetésétől, mely tiltalmat Miksa 1567. decz. 6-án megismétli. I. Lipót 1676. okt. 12-én Iglót és a többi elzálogosított szepesi várost a katonai beszállásolás alól fölmenti (350. sz.). Privilegialis jellegük és becsük volt a határlevéleknek is Ezek közt legfontosabb, mert Igló határának legrégibb leírását foglalja magában, a szepesi káptalan 1412. okt. 16-ki határjáró oklevele (20. sz.). Ezt különös becsben tartották az iglóiak, sokszor átíratták, megerősíttették, hogy több példányba meglegyen. Mert gyakran volt rá szükségök. Ritka makacs, rossz szomszédjuk volt a Markusfalvi Máriássy család, mely svedléri, teplicskai, markusfalvi jobbágyaival széthányatta a határjeleket, élette az iglói szántóföldeket, legelőket, vágatta az erdőket, elhordotta a kiásott érczköveket, rongáltatta bányamíveiket. Egymást érik a protestatiók, reprotestálások a szepesi káptalan és vármegye, meg a jászói konvent előtt; egymást érik a hites személyek helyszíni vizsgálatai, panaszok a magyar, a lengyel királyhoz, a nádorhoz, a starostához, de a legszigorúbb rendeleteknek sincs foganatjuk. Zsigmond király bizottsággal is megkísérti rendet csinálni a viszálykodók közt; azonban a kiküldött Pál szia von bán és Berzeviczei Péter kincstartó egyéb hivatalos dolgaiktól nem tudnak annyira jutni, hogy a helyszínére kiszálljanak. István (Báthory) lengyel király is megsokalta már a panaszt s erélyes közbelépésére 1580-ban Rueber János kassai főkapitány elnöklete alatt a magyar és lengyel urakból alakított vegyes bizottság igyekezett az összevissza bonyolított dolgot rendbe hozni. A bizottság hamarosan tisztába jött vele, hogy melyik fél a hibásabb s Máriássyék látván, hogy vesztett ügyök van, alaki okokból kifogást emeltek és tüntetőleg visszavonultak. Rueber nem zavartatta magát: társaival Máriássyékat pénzbirságban elmarasztalta s a határokat uj jelekkel ellátta. Mind nem használt semmit; amint a bizottság szétoszlott, a markusfalvi nemes urak fokozott dühvel folytatták rokonczátlankodásaikat.