Horváth Richárd: Győr megye hatóságának oklevelei (1328-1525). (Győr, 2005. A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai, Források, tanulmányok 1.)

székelő Kéki István politikai múltjáról nem tudunk semmit; egyes adatok szerint nem kizárható, hogy benne is Anjou-párti főpapot tisztelhetünk.

3

8 A királyi igyekezet nem volt eredménytelen. Amennyiben végigtekintünk az oligarchák elleni küzdelem kronológiáján, rögvest világossá válik döntésének hatása: 1315-1316-ban, a háború legválságosabb esztendeiben a királyi csapatoknak nem kellet a Csák ellenes fronton megjelenniük.

3

9 Sőt, azt is tudjuk, hogy 1317 elején Sopron és Győr is ellenállt Kőszegi András Ausztriából támogatott támadásának.

4

0 Nos, a kezdeteket láttuk, az pedig ismert, hogy egyik érintett megyében sem maradt sokáig az ispánság a püspökök kezén,

4

1 tehát fontos kérdésként lép elő annak meghatározása, vajon meddig tarthatott az imént vázolt politikai-igazgatási konstelláció. A püspökök ispánokká tételének módja voltaképpen magában hordozta a végkifejletet is. Nem tévedünk nagyott akkor, ha előre feltételezzük, a Máté által jelentett fenyegetés csökkenésével egyenes arányban nőhetett Károlyban az igény, hogy újra hatáskörébe vonja a nevezett megyék feletti fennhatóságot. Erre legkorábban 1317-től lehetett módja. Az biztos, hogy 1317 kora őszén István veszprémi és János nyitrai püspökök még ispánok, ugyanakkor a komáromi ostromot követő, Mátéval történt októberi megállapodáskor a király már hozzájárult ahhoz, hogy Nyitra és a püspökség birtokai továbbra is a trencséni oligarcha kezében maradjanak.

4

2 Szinte ezzel egy időben Károly még az egyházmegyék jövedelmeit elfoglalva tartók elleni kiközösítésekhez adta konszenzusát, illetőleg több rendelkezésében hivatkozik a bárók, és ami most nekünk fontosabb, a prelátusok egyetértésére.

4

3 Az szerfelett valószínű, hogy a nyitrai püspöki javak Máténál hagyása lehetett az egyik ok, amiért a főpapok komolyan szembefordultak az uralkodóval. Alighanem ekkor lett világos előttük végképp, amit eddig is gyaníthattak, a király alapvetően po38 GUTHEIL JENŐ: Az Árpád-kori Veszprém. Veszprém, 1979. 115-116. 39 ENGEL: I. Károly küzdelmei... 357-358. 40 András lázadására akkor került sor, amikor Károly épp Macsóban hadakozott: „quod cum Vrosium regem Seruie, et regnum eius, nostrum et totius regni nostri inimicum et emulum specialem, per quem magna iniuria et opprobrium in deuastationibus nostris, et fidelium nostrorum possessionibus, ac abducendis in vinculis captiuitatis regni nostri incolis, non sine vehementi cordis nostri anxietate nobis creberrime irrogari videbatur; brachio nostre potentie agressi fuissemus, hostiliter inuadentes, et castrum Macho cum aliis ipsius castris et oppidis, dextra Domini virtutem faciente, obtinuissemus, ipse magister Paulus in procedendo contra Andreám, íilium Gregorii, notorium nostrum infidelem, et Theutonicos eidem auxilium prebentes et subsidium, in conseruacione ciuitatum nostrarum de Iaurino et Supronio talem se exhibuit diuersis virtutum et fidelitatum obsequiis gratuitis inclarescens." CD VIII/2. 199-202. - Megjegyzendő, hogy Kristó Gyula ezt a hadjáratot, így a Győr elleni támadást is, 1314 elejére datálja. Figyelembe véve azonban Károly itineráriumát (ENGEL: I. Károly küzdelmei... 363-364.) 1314-ben a macsói hadjárat az oda- és visszavonulással (II. 19. Pétervárad - hadjárat - III. 26. Buda!) együtt összesen három-négy hétig tartott volna, amíg 1317-ben erre közel két hónap állt az uralkodó rendelkezésére. Ezért magunk az 1317-es datálást véljük elfogadhatóbbnak, hozzátéve, hogy a fent elmondottakon az 1314-es Győr elleni támadás ténye sem változtatna, mert az is éppen a püspök-ispáni évekre esik. KRISTÓ: I. Károly harcai... 333-334. 41 ENGEL: Arch. I. 159., 231. 42 AOkl. IV. 561. János még 1318 tavaszán is örökös ispán. AOkl. V. 50. - A békekötéshez lásd ENGEL: I. Károly küzdelmei... 346. 43 AOkl. IV. 606. - „Nos igitur predictas litteras m. Dause ven. PP. Thome Strigoniensis et Ladislai Colocensis ecclesiarum archiepiscoporum, Nicolai Iauriensis et Ladislai Quinque Ecclesiensis episcoporum ac baronum nostrorum, Demetrii, magistri tauernicorum nostrorum, Lamperti, iudicis curie nostre, ceterorumque quam plurium nobilium regni nostri regios honores tenentium, in expeditione nostra sub castro Kamarun, tunc nobiscum existentium" CD VIII/2. 52-53.