Horváth Richárd: Győr megye hatóságának oklevelei (1328-1525). (Győr, 2005. A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai, Források, tanulmányok 1.)
litikai szempontok alapján közeledik hozzájuk, javaikat és váraikat pedig alkalmasint saját érdekei szerint használja fel. 1318-tól már a romló viszonynak lehetünk tanúi király és főpapjai között. Az év elején Kalocsán összegyűlt főpapok erőteljes nyomást gyakoroltak Károlyra az országgyűlés július elsejére való kitűzése tárgyában. 4 4 Valószínűleg az a reményük vezette ebbéli cselekedetüket, hogy vélt vagy valós sérelmeikre megoldást, gyógyírt kaphatnak. Sajnos a tárgyalások menetét nem ismerjük, de a későbbi eseményekből arra következtethetünk, hogy a viszony király és a főpapok között csak ideig-óráig normalizálódott. 1318 júniusának végén, júliusának elején Károly még ,jó királyként" tevékenykedik. Megerősíti a zágrábi püspökség számos korábbi oklevelét, illetőleg István veszprémi püspökkel eszközöl ki birtokcserét, ami a püspök oklevele szerint egyházának is hasznos. 4 5 Részleteiben a kép azonban nem ilyen idilli. Szintén június folyamán már maga XXII. János pápa állítja azt a magyar főpásztorokról, hogy a megüresedett vagy közeli jövőben megüresedő egyházi javadalmak jövedelmeit eltitkolják a Szentszék elől. 4 6 Véleményünk szerint az ügy - amely ekkor már hosszú hónapok óta húzódott - hátterében nem feltétlenül vagy nem kizárólag a prelátusok pénzügyi csúsztatásait kell látnunk. Talán az sem elképzelhetetlen, hogy elveszett vagy az oligarchák vagy alkalmasint épp a király által lefoglalt jövedelmeik egy részét ilyen úton próbálták pótolni. Amennyiben ebbéli feltételezésünk igaz, könnyebben értelmezhetővé válik az egyháznagyok és Károly 1318 második felére már nyílt szembenállása. Ennek egyik legfontosabb eseménye az uralkodó győri megjelenése volt. Júliusban Károly a városba érkezett, ahol gyökeresen átalakította a környező megyék igazgatását. A várat elkobozta Miklós püspöktől és hű emberére, Nagymartom Pálra bízta. Ugyanekkor Sopron élén is változtatásokat hajtott végre. 47 Arról egyetlen híradásunk sincs, hogy Károly lépését Miklós püspök esetleges megingása, hűtlensége váltotta volna ki, mégis Győr megszállása azt sugallja, hogy a király biztosabbnak láthatta a stratégiai ponton fekvő várat és várost saját emberének kezén. Miklós püspök másik két várába: Szombathelyre és (Fertő)Rákosra húzódott vissza. 4 8 A királyi elhatározás komoly lehetett, mert novemberben a hazai püspökök kérésére maga a pápa szólította föl Károlyt a győri püspöki javak visszaadására. 4 9 De nem csupán Győrre csapott le Károly. Kísértetiesen hasonló módon bánt el Tamás esztergomi érsekkel, hatalmának 44 AOkl. V. 65., 76. 45 AOkl. V. 175-177. „Et ne huiusmodi concambium infructuosum et damnosum aliquibus videretur, habito diligenti traetatu et consilio cum fratribus nostris, sperantes et considerantes ipsum concambium ecclesiae et episcopis esse magis utile et fructuosum, et conditionem ecclesiae in hoc fore meliorem: huiusmodi consideratione ducti praedictum concambium literis nostris et fratrum nostrorum duximus munimine roborandum." CD VIII/7. 122. 46 AOkl. V. 163. 47 ENGEL: I. Károly küzdelmei... 350. 48 Szombathely: AOkl. V. 193. (1318. júl. 4.), 209. (1318. júl. 13.), 322. (1318. dec. 6.) Rákos: Uo. V. 297. (1318. nov. 4.) 49 „Tu tamen, carissime fili, motum animi tui sequens potius quam iudicium rationis, castrum ipsum, nec non terras, possessiones decimas et res alias ad ecclesiam pertinentes eandem, consiliis aliorum seductus, ut credimus, occupasti, ac ipsis prefatum episcopum spolians, ea quibusdam nobilibus illarum partium concessisti, qui concessionis predicte pretextu ea detinuerunt, et adhuc detinent occupata in episcopi et ecclesie Iauriensis dampnum, preiudicium et gravamen." AUGUSTINUS THEINER: Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia I-II. Roma, 1895-1862. I. 462-463.
