Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Frangepán család oklevéltára. II. 1454–1527. Hamis oklevelek. 1209–1481. (Budapest, 1913.)

szág elvész, nem lehet tudni, mikor lehet azt visszaszerezni. Csak egy mentsége van: a keresztény fejedelmek belátása, leginkább pedig azoké, a kiket elsősorban illet. „A mi magyar királyunk és a rómaiak királya, a kiknek birtokaival szomszédos Horvátország, valamint a velenczei köztársaság is." Ez nem a Miksa királytól bérbe vett zsoldos Frangepán Jánosnak,

1 hanem a család fejének komoly nyilatkozata, a ki nem csatlós, hanem a többiek helyett is gondolkozik. Frangepán Bernát tehetséges, vitéz és büszke fiában Frangepán Kristóíban már egyéb érzések jutnak felszínre. Míg az öreg Frangepán Bernát a maga ura, Frangepán Kristóf már a Habsburgok vitéz katonája. Míg atyafiai a király szolgálatában állanak, Frangepán Gergely kalocsai érsek pedig egyike a legkülönb magyar főpapoknak,

2 Kristóf úr a XVI. századbeli condottierinek, a Landsknechtnek példányképe. Szolgálja Miksát, Ferdinándot és gyűlöli a magyar urakat. Magyar főnemesnek tartja ugyan ő is magát, a királyt, II. Lajost elismeri, de közérzés nincs benne. Szülőföldjéhez csak annyiben ragaszkodik, a mennyiben odavaló, de főeleme a harcz.

3 Közbevetőleg megjegyezzük, hogy a horvátországi főurak kétlelküségének már 1520, illetve 1521 óta megvan a bizonyos magyarázata.

4 II. Lajos sógorával Ferdinánd főherczeggel a két ország határainak védelme szempontjából oly véd- és daczszövetséget kötött, mely szorosabb összeköttetésbe hozta Magyarországnak horvát végvidékét szomszédjaival. Istvánffyból tudunk annyit, hogy 1521-ben Ferdinánd főfyerczeg a horvátországi és a jajczai bánsági várak megszállására a magyar királylyal kötött szerződés következtében megszállási jogot nyert, illetőleg maga a 1 Okit. II. köt. 229. 227. 268. 278 11. 2 Okit. II. köt. 329 1. 3 Oklevéltárunkban az elég bő Frangepán-féle irodalom idevonatkozó közleményeit mind felvették a szerkesztők. 4 Fraknói munkáit s kiadványait csak említem, mint ez évek egyik főforrását.