Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Frangepán család oklevéltára. II. 1454–1527. Hamis oklevelek. 1209–1481. (Budapest, 1913.)

magyar király kérte fel erre. E szerződésnek nyoma sehol sincs, sőt tudjuk, hogy 1526 előtt az osztrák főherczeg őrséget e helyekre nem küldött. Azonban a két uralkodó között tárgyalás folyt, csakhogy Belgrád eleste, (1521.) után. Az a sereg, a melyet a főherczeg felajánlott, úgymond Lajos király, a török ellenében, nem volt elégséges számú. A király legalább is 100,000 emberre s 100 ágyura teszi a sereg számát, illetőleg tüzérségét, a mely iránt a bécsi alkudozások folyamán megegyeztek. De a mit a főherczeg igér, azt tartsa is meg és pedig feltétel nélkül. Ebből látjuk, hogy a főherczeg tényleg a segedelemért bizonyos kikötéseket tett, a melyeket a király nem fogadott el. Kívánatos, hogjr a főherczeg a királylyal együtt személyesen szálljon hadba. Lajos király arról fog gondoskodni, hogy az ő részéről igért 60,000 ember készen legyen a lőszerekkel együtt. Elhatároztatott, hogy a hadak egy része Horvátországban legyen, nehogy a míg a háborít folyik, az ellenség a főherczeg tartományait megrohanja. Nem szabad a sereget megosztani, mert különben a török egyesül és ezért kell közös erővel fellépni. A két fél kölcsönösen maga fizeti a saját hadait. Azt természetesen előre meghatározni nem lehet, hogy meddig tartson a háború, mert az a dolog lefolyásától függ ; a különféle csapatokat csak a harcz színhelyén kell összpontosítani, vagy pedig ott, a hol az élelmiszerek kényelmesebb szállítása miatt alkalmasnak mutatkozik. Hogy hol legyen a harcz színhelye, azt előre megállapítják. A két uralkodó a hadvezér kérdésében könnyen megegyezhetik. Ha a főherczeg Magyarországtól kötelezvényt kérne és biztosítékot arra az esetre, hogy ha a 60,000 harezos és 100 ágyú nem állíttatnék ki, arra nincs szükség, mert hiszen a kényszerűség egyesíti őket mint testvéreket. „Azokat azonban, a kik Horvátországban gyanúsoknak látszanak, a királyi felség nem akarja büntetlenül elengedni, a kik méltán rászolgáltak a büntetésre. Azonban az időt e tekintetben meg kell választani. Ezzel a király az igazságnak tartozik. A király most a pénzbeváltást nem rendelheti el. Szükségből veretik a pénzt és nem néznek a jóságra. A legközelebbi hadjárat alkalmával a külföldi hadak a saját pénzükkel vehetik az élelmet. A külföldi pénzt mindenütt elfogadják. Azt még a király most nem tudja meghatározni, hogy országaiból mikép állíthat ki csapatokat, t. i. hogy hány nehéz lovast, hány gyalogost, azonban valamennyien jól lesznek felszerelve, úgy fegyverzet, mint egyéb kellékek dolgában. Mindazonáltal reméli, hogy az összes tartományokból a 60,000 ember kitelik. A háborúban senki sem harezol zsold nélkül, azért ezen 60,000 ember részére fizetést állapít meg az ország. A hadrakelés ideje legalkalmatosabb Mária mennybemenetele idején és pedig Zalánkemen mel-