Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Frangepán család oklevéltára. II. 1454–1527. Hamis oklevelek. 1209–1481. (Budapest, 1913.)
dolga akadt. Ezenfelül a magyar király nevében a kapzsi bán 20,000 frt rendkívüli taksát zsarolt ki ettől a szegény néptől. Budára természetesen azt jelentette, hogy minden rendben van és hogy ő mennyit tesz a török védelem ügyében. De azonközben a horvátországi nemesség elvesztette jobbágyait, mert a török elfogdosta tőlük, s kardjuknál egyebök nem maradt. Horvátországban ép úgy visszasírták Mátyást, mint Magyarországon. Mert ha kellett, Mátyás rendkívüli bírákat küldött az országba és rendet teremtett, a minőt éppen lehetett. Most panaszkodni sem mernek. 1 Budán a végvárakból jövő hírnököket, a kik pénzt kértek, vagy pénz nélkül eresztették el, azzal a kifogással, hogy várjanak, vagy ha türelmetlenkedtek, elverték onnan. A tengerparton levő városok ugyancsak megérezték a forgalom csökkenéséből, hogy a magyar korona hatalma hanyatlik. Ez a két körülmény egymással okozatos összefüggésben állott. Minthogy Magyarországon mindenki azon igyekezett, hogy minél kevesebb adót fizessen, s a befolyt adókat is hűtlenül kezelték, a mellett még hiányzott az erős kéz, a mely rendet tudott volna teremteni, igen természetes, hogy az elszegényedett ország, mint kereskedelmi középpont, természetes gazdagsága daczára is lehanyatlott. Ebben az arányban a magyar-horvát tengerparton is csak apró forgalommal és szatócskereskedéssel találkozunk. A szegénységet még tetézi az is, hogy folyton résen kellett lenniök életükért. Ez a magyarázata, hogy I. Miksa politikája oly termékeny talajra talált a horvát főurak nagy részénél. Kitűnő emberismerettel kiválasztotta az elégedetlen elemeket (Frangepán János, Oklevéltár II. köt. 196. 213 11.) és fenntartotta a viszonyt a horvát urakkal akkor is, a mikor a pozsonyi béke után Ulászlót vallották királyuknak. A Frangepánok közül Frangepán Bernát fejezi ki legkomolyabban a horvát főurak politikai eszejárását, a mikor a velenczei köztársaságnak 2 egy levelében azt irja, hogy ha Horvátor1 M. 0. D. L. 26097. 2 Okit. II. köt. 214 I.
