Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Frangepán család oklevéltára. II. 1454–1527. Hamis oklevelek. 1209–1481. (Budapest, 1913.)
1463-ban, de különösen 1483-ban Herczegovina bukása után) mindinkább veszélyeztettek. Mátyás király a török veszedelmet csak elodázta, de nem hárította el. A magyar végeket megóvta, Szlavóniában s Horvátországban fenntartotta a jogbiztonságot s az állami rendet, a míg élt. Halála után elkövetkezik a végek bomlása s a magyar birodalmi erő meggyöngülése. Magyarország szegényedik, nem fizeti a végvárakat, nem tudja az állami rend fenntartóinak túlkapásait megfékezni s a pénzügyi csőddel karöltve bekövetkezik a birodalmi politikának is a züllése. Nem lehet feladatunk, hogy az oklevéltár ismertetése keretében részletezzük mindazon okokat, melyek úgy a Frangepán-család, mint a horvátországi nemzetségek politikai színváltozásában 1490 óta döntő szerepet játszottak. 1 De lehetetlen elhallgatnunk, hogy számos oly apró ok halmozódott fel, a mely a horvát végek lelkében azt a meggyőződést keltette, hogy ily körülmények közt a saját létük fenntartása érdekében hatalmasabb középpontot kell keresniök. Az Ulászlót uraló, önmagával meghasonlott akkori magyar főnemesség nem fejtett ki akkora állami erőt, a mely a törökök közvetlen szomszédságában veszélyeztetett területeknek biztonságot nyújtott volna. A végvárakba nem szállítottak kellő élelmet, s amit küldöttek, azt is a hatalmaskodó Karlovics János bán tartotta vissza a maga javára. A várfalak mindenütt romladoztak, tetejük nem volt s helyzetük 1490-ben oly siralmas, hogy ha a török akkor rontott volna rájuk, rögtön beveheti. Magukban a várakban élelmiszereket nem tettek félre ostrom idejére. Mindent a váralji piaczokról vásároltak hitelbe. Műszaki felszerelésről beszélni sem lehetett. Mindenütt híjával voltak ágyúnak, lőpornak. A bosnyák és herczegovinai mohamedánok nagyon könnyű szerrel fogdosták el nemcsak a kereskedőket, hanem mindenkit, a kinek Magyarország ezen végvidékén 1 V. ö. Biedermann H.: Gesch. der oest. Gesammtstaatsidee II. köt. 62 1. egyoldalú, de bő anyagát, Firnhaber, Chmehl s Mesits adalékait a Starine V. kötetében.