Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Frangepán család oklevéltára. II. 1454–1527. Hamis oklevelek. 1209–1481. (Budapest, 1913.)
ő kegyéből lesz István szlavóniai nagybirtokos, Márton meg Busán megye s Bihács birtokosa. 1 El kell tekintenünk a változatos pereskedésektől, s inkább azokra a belső gazdasági momentumokra figyelmeztetjük az oklevéltár használóit, melyek a Frangepánok, de különösen Frangepán Márton adományaira vonatkoznak. Az ő familiareseik, belső embereik várakat s apróbb gazdaságokat kapnak. ? Mátyás cseh és osztrák hadjáratai következtében a délvidéken ismét lazább lesz a király iránti hűség. Nem mintha Frangepánék — Bertalan fiát Jánost leszámítva 3 — hűtlenségbe estek volna, de apránként ismét feltámad az önrendelkezésnek az az érzete bennök, melyet csak az erős király tudott mérsékelni. Nagy csapásnak látszik a családra nézve Veglia szigetének elvesztése (1480 jun. 29). Frangepán János (Angelo) a fekete juh ebben a családban. Rajta feltetszik már a renaissance perversitása. Jellemtelen, orgyilkosságra is kész 4 s minden hatalmaskodásban részes. Vegliának mindamellett a családra nézve már nem volt meg a régi jelentősége. A modrusi ispán Frangepán Bernát, a nápolyi királynak s a magyar királynak Aragoniai Lujzával (Alfonz király unokája) való házassága következtében atyjafia már teljesen belföldi (terra ferma) dynasta, kivel a köztársaság a saját érdekében is kénytelen jó szomszédságot tartani. Ő képviseli voltakép Horvátországot, mint a királytól — fia Corvin János (később Frangepán Bernát veje) érdekében — melegen pártolt 5 leggazdagabb főúr, kit a római császár is mindenha figyelembe vesz. Frangepán Bernát már nemcsak főnemese a magyar koronának, de tényezője azon érdekeknek, melyek az adriai tenger egyeteméhez fűződnek, melyet nyugat felől a törökök (már 1 Okit. II. köt. 72 1. A sziavon és horvát compossesoratusra számos oklevél különösen érdekes adatot tartalmaz. 3 Okit. II. köt. 125. 143 11. 3 Okit. köt. 148 1. 4 Okit. II. köt. 195 1. Tervét Mátyás király meggyilkoltatására előadja Velenczében, de visszautasítják. 5 1488 márcz. 10."— Okltár II. köt. 184 1.
