Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Frangepán család oklevéltára. II. 1454–1527. Hamis oklevelek. 1209–1481. (Budapest, 1913.)

nélkül is megértjük, hogy a XIII. században már — ők voltak IV. Béla bankárjai. így érthetjük meg azt is, hogy ennek a vegliai olasz merkantilista, horvát-dalmát területen magyar nagyurakká vált családnak felvitézlése kezdete óta két lelke volt: egyik Velencze, másik a magyar király felé vonzotta. A ki az oklevéltárunk két kötetében közölt darabokat figyelemmel olvassa, majdnem végig megtalálja ennek az alapvonásnak a jellemző bizonyítékait. Nem akarjuk e fejtegetéseket a vegliai és dalmát belső történet azon vonatkozásaival is tetézni, melyeket az Oklevéltár teljessége szempontjából felvettünk. Hiába tiltakozott Velencze a maga szempontjából a magyar koronához állott család vegliai további birtoklása ellen. Rövid ideig ugyan bennszülött velenczei főembereket próbált a szigeten főintézőkül elhelyezni, de 1358-ig mégis csak ez a kétlelkű család marad meg a köztársaság vegliai főbérlőjének. Spalatóban, Trauban, a szomszéd szigeteken: Osseroban, Arbeban a vegliai comesek szava dönt s „minthogy hűségesebbet és jobbat ezen királyi tisztségre találni nem tudnánk, sem tehetnénk", V. István 1271 jul. 21-én Guidovegliai ispánra és utódaira ruházza a zenggi örökös közigazgatási főhatalmat: a podestaságot.

1 Ezzel kezökbe kapták Magyarország tengeri kereskedelmi forgalmát. IV. Béla bankárjai majdnem monopoliumra tesznek szert. Az Árpád-ház kihaltát megelőző évtizedben, majd azután is, Frangepánék ügyesen terjesztik hatalmukat," s az Anjou-ház uralmától 1490-ig, Mátyás király haláláig, politikailag és maradékokban való bősége mellett is vagyonilag folytonosan emelkedik s gyarapodik a család. 2. A Frangepán-család birtokolta területek gazdasági és társadalmi vonatkozásai. A Frangepánok birtokolta terület a régi Horvátország modrusi zsupájából indul ki, s mint az oklevéltárunkhoz 1 Oklevéltár I. köt. 18 1. s Oklevéltár I. köt. 23., 28 11.