Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Frangepán család oklevéltára. II. 1454–1527. Hamis oklevelek. 1209–1481. (Budapest, 1913.)

mellékelt térképvázlat mutatja — házasság, zálogbavétel, kir. adomány, vétel s örökség útján

1 —, lassanként kiterjed a régi Szlavóniára, a magyar anyaországra s a krajnai és osztrák összeköttetések következtében az osztrák területre is. Ezekben tükröződik vissza a család szerzési ösztöne s koronként kifejtett nagy politikai szereplése. Leginkább érdekesek azonban azok a viszonyok, melyek a horvátországi birtokok területén a magyar jogfejléstől eltérően jelentkeznek. A tengermelléki s a szintérhez képest némileg változott körülmények között élő horvátság még a XVI. század elejéig nemzetségi szervezetekbe tagozódik. Ez a szervezet a gazdasági fejlődés s a politikai viszonyok befolyása következtében ugyan folyton elemeire bomlik s többékevésbbé nagy politikai kiváltságokkal rendelkező latifundiumok alakulására vezet. Ennek a nyomában egy oligarchikus érdekcsoport válik ki, melynek gyakran nagyjelentőségű szereplése adja meg a horvát középkori történetnek a különleges jellegét. Volt egy Frangepán-politika, volt Zrínyi-politika, külön családi politikát folytattak a korbáviai grófok, a Nelipicsek. Gyakran megegyezett az érdekük, akkor közérdekké vált. Sokszor ellentétes volt, akkor egymás ellen fordultak. Ilyen esetben azoknál kerestek támaszt, a kiktől pénzbeli segedelmet reméltek, vagy azoknál, a kiktől családjuknak díszt, maguknak pedig előmenetelt vagy birtokbeli gyarapodást várhattak. Ha a Frangepánokat illetőleg előbb felhoztuk a kétlelkű politika axiómáját, számos családnak a középkor folyamán négy lelke is van : magyar, velenczei, bosnyák s raguzai. Aszerint, a mint a politikai opportunitás kívánta. Szivök nagyon ritkán volt ezeknek a családoknak, de ebben a fejlődési keretben nincs is miért ezzel foglalkoznunk. Elnézve ettől a többé-kevésbbé mindenütt feltalálható jelenségtől, az a középkori horvát nagybirtokos nem is tehetett egyebet. Az egyes zsupák (megyék) voltakép földrajzilag inkább egymás mellé fűzött hosszvölgyek, melye1 L. az Okit. I. s II. köt. illető darabjait.