Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Frangepán család oklevéltára. II. 1454–1527. Hamis oklevelek. 1209–1481. (Budapest, 1913.)

melyből a földadó 240,000 korona, a házadó 280,000 kor., a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója 41,000 kor. (a pótadóval 53,000 kor.), a tőkekamat és járadékadó csak 9700 koronát mutat fel. Nos, midőn a mai állapot ily csekély hozadékot mutat fel, mily primitív lehetett az a XII. században! Voltakép csak a kereskedelem, illetőleg a forgalom közvetítéséből befolyó jövedelem érte meg a fenntartási költségeket, melyek akkor a birtokost terhelték. Mert ha az a vidék gazdag lett volna, nem is marad az meg a pannon sikság kiútjának, hanem maga lesz hatalmi központtá, urai pedig bizonyára szuverénekké válnak. Velenczében volt a pénz, Magyarországban az erőforrás, ebből a kettőből merített az a karsztos, erdős vidék. A dalmát városok közül pedig csak az élelmes raguzai köztársaság maradt meg a balkáni kereskedelem — ha másodrendű, de — független központjának. Még szegényebb ennél a lika-krbavai vidék, mely ugyan más nemzetségeket uralt, de csakhamar beleesett a Frangepánok vonzó körébe. Noha 1.790,307 kat. hold 621,103 hektár a területe, összes hozadéka rna csak 526,016 koronát tesz. A XII. században azonban relatíve talán gazdagabb volt, mert győzte fával s emberrel, de bizonyos, hogy ezen a területen tehát csak különleges állású extensiv gazdálkodást folytató nagybirtokosságból húzhatott hasznot az akkori hatalom. Csakhogy az éleslátású vegliai ispán-család, úgy látszik, már akkor is kihasználta a gazdasági conjuncturákat. Magyarország már mint nagy gazdasági centrum az ügyes adriamenti kereskedéshez értő elemeknek nem csekély hasznot hajtott. Az akkor fellendülőfélben levő felső olasz városok

1 s Velencze mint főközvetítő természetszerűleg jobban ismerték a magyar birodalom vevőerejét, mint a földből élő, folyton hadakozó magyarság. Ezeknek a felső olasz elemeknek lévén az exponense a vegliai comesek, adatok 1 Ez a fellendülés a XIII—XIV. században termi meg a gyümölcsét s érthető, hogy az Anjouk alatt észlelhető leginkább. Firenze ipars keresk. tört. vonatkozólag 1. Davidsohn : Forschungen zur Gesch. von Florenz ÜL k. Berlin, 1901.