Budapest történetének okleveles emlékei. Monumenta diplomatica civitatis Budapest. Csánky [!] Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert I. (1148-1301). (Budapest, 1936.)

Codex diplomaticus V. 3. 403—6., VII. 2. 188—91. és 232—35. 11. Monumenta ecclesiae Strigoniensis II. k. 236—240 11. IV. László király fenti oklevelét átírta és jóváhagyta III. Endre király 1290. szeptember 9-én (»quinto Idus Septembris«) kelt oklevelében, amely kissé foltos hártyán, selyemzsinóron függő viaszpecsét töredékeivel, az esztergomi káptalan magánlevéltárában »Lad. 24. fasc. 1. n. 7.« jelzet alatt található. 221 1288. május 8. Lodomér esztergomi érsek panaszt emel a pápánál IV. László király ellen s különösen a margitszigeti apácakolostor elleni támadását s szüzességi fogadalmat tett nővérének férjhezadását kifogásolja. Sanctissimo patri domino Nicolao divina providentia sacrosancte Romane ecclesie summo pontifici Lodomerius miseratione divina Strigoniensis ecclesie minister humilis cum summa reverentia devo,ta pedum oscula beatorum. Olim puerulus ad addiscendas poeticas positus vanitates, quid sibi vellet fuisse nullisque nodis potuisse teneri Proteum fabulosum, mutantem vultus vanas in figurás, puerili quadam curiositate queritare solebam. Et ecce iam vetulus et grandevus huiuscemodi figmenti poetici quodam rugoso velatum cortice granum veritatis generáli totius regni Ungarie periculoso dispendio in meo proprio et privato luctuoso periculo per notam celo et terris rerum evidentiam experior, velim nolim. Et nisi in hoc regno magnó et spatioso multisque in longum et latum porrecto milliaribus per sua monstruosa flagitia Deo celi, civibus et omni humane nihilominus creature semetipsum prodigiosus proderet Proteus iste novus, dominus scilicet Ladislaus, Dei gratia vei divina potius patientia, quantum est de dignitate regia, regni Hungarie rex illustris, lingue mee calamus a patefaciendis continue mutabilitatis sue sinistris mobilitatibus aut oinnino quiesceret, aut refragante honesti pudoris obstaculo perpauca promeret, imposita modesti silentii sibi sera etc. etc. etc. Cuius autem disidii inter regem et reginam seminarium serpentinum Elishabet, soror regis, in maxima parte fűit, que in claustro sororum de Insula Budensi triginta ingressionis, viginti sex reguláris professionis, velationis et consecrationis circiter habens annos, ab annis iam pluribus ad Tartaricas aspirans nuptias, cum ad eas minimé venire potuisset, tertia feria ante festum Pentecostes proxima cuidam Boemo, Zoys nomine, qui antea ipsius Elishabet consanguineam, in secundo gradu consanguinitatis contingentem eandem, dominam scilicet olim suam, relictam Othocari regis Boemie, peremto