Neumann Tibor: Bereg megye hatóságának oklevelei (1299-1526). (Nyíregyháza, 2006.)
1520. augusztus 6. (in Ardo, f. II. in Transfigurationis D.) Mathwchyna-i Ferenc beregi alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adják, hogy a Mária Magdolna ünnepe utáni hétfőn (júl. 24.) tartott törvényszéken néhai Swran-i Jánosnak néhai Kysgwth-i Mihály (nob.) leányától, néhai Katalintól született fia, György - királyi parancslevéllel történő törvényes felszólítást és idézést követően - előadta Orozy-i János (nob.) ellenében, hogy a Bereg megyei Kysmusay birtok szőlőhegyén lévő, Chamaz nevü szőlő ügyében, amely őt a leszármazás és vétel jogán (tum successionis, tum vero empcionis tytulo) egyaránt megilleti, már évekkel ezelőtt pert indított Orozy-i ellen; a per előbb Kysmusay birtokon a lakosság előtt zajlott, majd innen az ő fellebezésével (per modum transmissionis causa maioris revisionis) a megyei törvényszékre jutott, ahol a megyei hatóság ítéletét az alperes nem fogadta el, ezért a pert 1507-ben a királyi kúriába, a személyes jelenlét bírósága elé tették át; itt a per a kijelölt időpontban a néhai Perényi Imre nádor előtt folyt, majd a nádori jelenlét elé került, ahol a szőlőt az alperesnek ítélték, de oly módon, hogy köteles a szőlő jogos árát a felperesnek megtéríteni; ám az alperes a per befejezését követően nem gondoskodott az ítélet végrehajtásáról, és gyakori kérése ellenére sem fizette meg a szőlő árát; mivel az alperes azóta is birtokolja a szőlőt, neki ezáltal 100 forint kárt okozott. György kéri a nádor bírói intézkedésének bemutatását és az okozott kár megtérítését. Erre az alperes azt válaszolta, hogy ő a szőlő árával a felperesnek nem tartozik, mivel a szőlőt a néhai Daroch-i Gáspár paptól (nob.) vásárolta, és így semmilyen kárt nem okozott a felperesnek. - Erre a felperes kifejtette, hogy az alperes ilyetén válaszának nincs helye, mivel e válaszok kapcsán a törvényszéken már ítélet született, az alperes pedig a királyi kúriába fellebbezett, ahol a nádor előtt ismét ítélet született. Ennek bizonyítására mindkét fél bemutatta a megyei törvényszék peráttevő (íransmissionalis) levelét. - Ekkor kérték az alperest, hogy mutassa be a nádor bírói intézkedését, hogy ez alapján hozhassanak ítéletet. O azonban erre azt felelte, hogy a peráttevő oklevélen kívül semmilyen oklevelet nem tud bemutatni, mivel a bírói intézkedésről szóló oklevelet nem váltotta ki (litteras adiudicatorias dominipalatini minimé extraxisset). Bár az oklevél bemutatására még többször megkérték, ugyanezt a választ hajtogatta. - Mivel az alispán, a szolgabírák és az ülnökök (assessores) 1507-ben úgy döntöttek, hogy az alperes a szőlőért fizessen 50 forintot a felperesnek, akit nem zárhat ki a szőlőből más értékbecslésen alapuló összeg megfizetésével (nonper aliam estimacionem rerum eundem de eadem excludere valeat), továbbá mivel ez ügyben per folyt a királyi kúriában, de mindezidáig az alperes az ítélet végrehajtásáról nem gondoskodott, a törvény-szék korábbi ítéletét helybenhagyják: az alperes fizessen 50 forintot a szőlőért, hiszen azáltal, hogy a nádor ítéletének végrehajtásáról nem gondoskodott, meg kell elégednie a törvényszék ítéletével, továbbá mivel megkárosította a felperest azáltal, hogy ok nélkül elmulasztotta bírájának ítéletét végrehajtani (commissionem iudicis sui superioris exequifacere sine causa obmisisse videtur), ezért a felperesnek jogában áll felvennie a 100 forint kárpótlást, miután a kár nagyságáról az ország szokása szerint a törvényszék előtt a 15. napon (aug. 20.) huszonötöd magával, nemesekkel esküt tesz. Papíron, szöveg alatt öt pecsét darabjaival. DL 82561. (Zichy cs. zsélyi lt. 214-B-149.)
