Neumann Tibor: Bereg megye hatóságának oklevelei (1299-1526). (Nyíregyháza, 2006.)

1521. április 15. (in Ardo, f. II. p. Thiburcii) Mathwchyna-i Ferenc beregi alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy midőn Tiborc-nap utáni hétfőn (ápr. 15.) törvényszéket tartottak, Swran-i György (nob.) egyfelől, másfelől Orozy-i János (nob.) jelenlétük elé jőve azt vallották, hogy jóllehet közöttük a Bereg megyei Kysmusay birtok szőlőhegyén lévő Chamaz nevű szőlő - amely most nem áll művelés alatt (culturapenitus carentis et destitute) - ügyében sok perlekedés támadt, először a megyei törvényszéken, majd Kysmusay birtokon, végül a királyi kúriában, ahol a néhai Perényi Imre nádor, abaújvári örökös ispán a szőlőt örökös jogon (iureperhennalí) Jánosnak, az árát viszont Györgynek ítélte; ezt követően pedig György a szőlő árát ezen ítéletre hivatkozva és egy királyi parancslevél erejével a megyei törvényszéken követelte Jánostól, mégis a felek nem várva meg, hogy a törvényszék elégtételt szolgáltasson, derék és nemesi férfiak rendelkezése alapján úgy egyeztek meg, hogy Orozy-i a szőlőt minden haszonvételével és jövedelmével együtt átadja Swran-inak és testvérének (fr. carn.): Sebestyénnek meg örököseiknek örök birtoklásra, valamint átad nekik Kysmusay birtokon a most következő nyáron fél hordó jó bort, valamint Márton-napon (nov. 11.) a megyei törvényszék előtt 12 forintot. Ha mindezt elmulasztaná, vagy Györgyöt, Sebestyént és örököseiket a szőlő ügyében zaklatná vagy bármi más kárt okozna e szőlőhegy szokása ellenére (contra consuetudinem illiuspromontorii), akkor velük szemben 100 forintban bűnhődjön. Cserébe Swran-i elengedi a szőlő neki megítélt 50 forintos árát, az Orozy-i által neki okozott károkat és a szőlő ügyében zajló per lefolytatása során (inprosecucione cause) keletkezett kiadásait. Papíron, szöveg alatt öt pecsét darabjaival. DL 82578. (Zichy cs. zsélyi lt. 214-B-150.) - Az oklevél jobb alsó sarkában: Blasius Baccalaureus nótárius comitatus de Bereg propriis manibus scripsit. 261 1522. június 16. (in Ardo, f. proximap. Trinitatis) Kerepecz-i Pelbárt beregi alispán és a szolgabírák emlékezetül adják, hogy Dhobo/Dohbo Ferenc (nob.) kérésére kiküldték a törvényszékről jogtalanul elhurcolt jobbágyok visszaigénylésére Homoky János szolgabírót és Dobrouh-i Pétert, Hethe-i Simont, Kyrsano-i Jánost és Kyrsano-i Pétert (nob.). Ok visszatérve jelentették, hogy Mercellinius(!) és Péter vértanúk napján (ápr. 29.) a Bereg megyei Barkazo birtokra mentek, ahol megbizonyosodtak arról, hogy Ferenc Nag Antal nevü jobbágyát erőszakkal hurcolták el, majd ugyanitt felszólították Chalo-i Lewkhos/ Lewkes Jánost (egr.), hogy Nag Antalt minden holmijával és vagyonával együtt adja át Ferencnek és kísérje vissza régi lakhelyére. Mivel János ez ügyben semmit sem kívánt tenni, és a jobbágyot erőszakosan továbbra is Barkazo birtokon tartotta, ugyanezen a napon megidézték a törvényszékre. A törvényszéken - miként szokás - háromszor hangosan és érthetően nevén szólították (iteratis vicibus, ut moris est, alta et inthelligibili voce ter proclamatus et vocatus), de nem jelent meg. Ügyvédje viszont megjelent, de a jobbágyot nem adta át,

1 ezért Magyarország dekrétuma értelmében az említett jobbágy erőszakos elhajtásáért és visszatartásáért 100 aranyforintban marasztalták el. Papíron, szöveg alatt négy pecsét darabjaival. DL 56429. (Kállay cs. App. 1500-39.) - Szöveg alatt jobbra: Correcta per notarium sedis nostre. 1 Az ügyvédre vonatkozó rész utólagos beszúrás a margón.