Neumann Tibor: Bereg megye hatóságának oklevelei (1299-1526). (Nyíregyháza, 2006.)

A beregi erdőispánság és a régi Borsova megye Tiszától keletre eső részének területéből a XIII. század végére kialakuló Bereg megyében

4 1299-ben adatolható először annak az új típusú megyei törvényszéknek a léte, amelyet hagyományosan a szolgabírák (iudices nobilium) feltűnéséhez szoktunk kötni. E megyei bírósági fórumon - amely leggyakrabban Beregszászon, ritkábban a környező falvakban (Beregardó, Nagybégány, Beregdéda, Mezőkaszony stb.) ülésezett - az ispán vagy helyettese, az alispán és velük együtt a szolgabírák ítélkeztek, akiket együttesen a mai történeti szakirodalom egy középkorban nem létező elvont fogalommal, a megyei hatóság kifejezéssel jelöl. Az alábbi kötet legnagyobbrészt ennek az - egészen a XIX. századig, persze folyamatosan változó jogosítványokkal működő - törvényszéknek (latinul sedes iudiciaria, röviden sedria) a középkori okleveleit tartalmazza magyar nyelvű kivonatokban. A kötetben ugyanakkor a „megyei hatóság oklevelei" fogalmat a lehető legtágabb jelentésében értelmeztem. Nem csupán a törvényszéki okleveleket gyűjtöttem össze, hanem a beregi ispánokét és alispánokét is. Sok esetben ugyanis ezek nehezen voltak elkülöníthetők a megyei hatóság kiadványaitól: a XIV. században tartott ún. megyei közgyűlések (congregatio generális) alkalmával például az okleveleket olykor nem csak az azok élén megnevezett ispánok vagy alispánok, hanem a szövegben említésre sem kerülő szolgabírák is megpecsételték.

5 Bekerültek a kötetbe az ispánok és alispánok azon oklevelei is, amelyeket nem ilyetén minőségükben, hanem mint az óriási kiterjedésű munkácsi uradalom elöljárói bocsátottak ki, a várhoz tartozó települések (például Beregszász, Tarpa vagy Vári) ügyeiben.

6 (Nem vettem fel ugyanakkor azokat az okleveleket, amelyeket a beregi ispánok bármilyen oknál fogva - például párhuzamosan viselt más tisztségeikkel összefüggésben - Bereg megyei vonatkozás nélkül bocsátottak ki.

7) A kötet nagy számban tartalmazza továbbá a mindenkori király és a nagy bírák (nádor és országbíró) Bereg megyéhez szóló azon parancsleveleit és megkereséseit (az ún. mandátumokat) is, amelyeket a megyei hatóság - a benne foglalt utasítások elvégzését követően - teljes szövegével saját oklevelébe foglalt.

8 A munkácsi várnagyok oklevelei nem kerültek be a kötetbe, jóllehet gyakran egyben a megye ispáni vagy alispáni címeit is viselték. Nem gyűjthettem össze azokat az említéseket sem, amelyek Bereg megyei kiadványokra hivatkoznak ugyan, de dátumot nem tartalmaznak." 4 Bereg és Borsova megyék fejlődésére 1. Györfíy I. 519-527.; Németh Péter. A honfoglalástól az Árpádok kihalásáig. Az Árpádoktól Mohácsig. In: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája I. kötet. Nyíregyháza, 1993. 139-160., 173-192 (a korábbi szakirodalom felsorolásával); Petrovics István: Bereg, illetve Borsova megye szócikkek. In: Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14. század). Főszerk. Kristó Gyula, szerk. Engel Pál-Makk Ferenc. Budapest, 1994. 97-98., 121.; C. Tóth Norbert'. Bereg megye járásai a középkorban. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle XL. (2005) 177-186. 5 Vö. Oklevéltár 33., 40., 42. stb. - Ugyanebből az indokból került be a kötetbe András beregszászi plébános oklevele is, hiszen azt szolgabírói pecsétekkel is megerősítették (90., 93. sz.). 6 Vö. Oklevéltár 46, 68, 228., 267. sz. 7 Pl. Jánki Tamás ugocsai ispánként (DL 56547, DL 97754), Lackfi Pál ungi ispánként (Sztáray I. 330.), Kusalyi Jakcs György kincstartóként (DF 233960), Tódor podóliai herceg királyi hadvezérként (DF 270077), stb. kibocsátott oklevelei. - Gyulai Gergely munkácsi várnagy és beregi ispán testvéréhez írott magánlevele azért került be a kötetbe, mert abban említést tesz hivatali társáról, azaz a másik beregi ispánról: Oklevéltár 248. sz. 8 Egy esetben a megyei hatóság a leleszi konvent egyik oklevelét is átírta, természetesen ez is külön sorszámot kapott: Oklevéltár 245. sz., akárcsak Ugocsa megye hatóságának két oklevele, amelyet a beregi hatóság szintén saját oklevelébe foglalt: uo. 197-198. sz. 9 Pl. AOkl. XI. 87, 89. sz. (1327), AOkl. XVII. 525. sz. (1333), DF 223080 (1461 előtt), stb.