Neumann Tibor: Bereg megye hatóságának oklevelei (1299-1526). (Nyíregyháza, 2006.)

A források összegyűjtésében elsősorban a Magyar Országos Levéltár kiváló középkori adatbázisára

1

0 támaszkodtam. Természetesen nagyon is valószínű az, hogy a későbbiekben akár az adatbázis fejlesztése," akár újabb hungarika-kutatások során - gondolok itt mindenekelőtt a beregszászi levéltár egyelőre nehezen hozzáférhető iratainak áttekintésére - még előbukkanak majd Bereg megye által kibocsátott oklevelek, az alábbi kötet mégis teljességre törekedve igyekszik az olvasó elé tárni a jelenleg hozzáférhető levéltári anyagot. * * * Bereg megye hatóságának a középkorból viszonylag kevés, mintegy kétszáz oklevele maradt fenn. Ez persze nagyrészt a törvényszéki oklevelek sajátos funkciójából fakadt, tudniillik abból, hogy a perek különböző fázisai során kibocsátott nagyszámú pereslevél a per befejezését követően sokszor feleslegessé vált, hiszen nem volt jogbiztosító szerepük, így hamar kiselejtezésre kerültek. Hasonlóan fontos szempontnak tekinthető az is, hogy teljes állapotában viszonylag kisszámú Bereg megyei birtokos család, illetve város levéltára maradt fenn, a leleszi konvent - Bereg megye településeire és lakosságára szinte kimeríthetetlen aranybányának számító, ma Pozsonyban őrzött - hiteleshelyi levéltárába pedig csak véletlenszerűen került be a megyei törvényszék néhány oklevele. A nemesi levéltárak fennmaradásában és elpusztulásában (esetleg lappangásában) rejlő véletlenszerűség hozza magával azt a jelenséget, hogy a megyére vonatkozó források egyáltalán nem fedik le a megye teljes területét, az adatokjobbára a megye délnyugati, alföldi részén koncentrálódnak. A megyében földbirtokkal rendelkező családok sorából - a rájuk vonatkozó oklevelek száma, és egyáltalán nem a birtokolt vagyon mennyisége szerint - érdekes módon két Szabolcs megyei előkelő rokonság, a Balogsemjén nembeli Kállóiak (nevük később Kállay formában állandósult) és a XVI. században kihalt Gutkeled nembeli Kisvárdaiak emelkednek ki. Előbbiek 1280-ban cserével jutottak hozzá az akkor még Borsova megyéhez tartozó Badalóhoz,

1

2 majd az 1350-es években a Borzsovai családtól megszerezték zálogként az évtizedekig kezükön maradó Hegy és Helmec - ma már nem létező - településeket is.

13 Bár megyebeli hatalmi súlyuk azáltal sem növekedett meg jelentősen, hogy az 1440-es években házasság útján Barkaszón is megvetették a lábukat,

1

4 az óriási, csaknem hétezer középkori oklevélszöveget tartalmazó Kállay-levéltár fennmaradása miatt kötetünkben e településekre is aránytalanul sok forrás található. A Kisvárdaiak még a XIII. században jutottak hozzá Márokhoz (ma Márokpapi része),

1

5 majd 1307-ben birtokrészeket szereztek 1

0 A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa, DL-DF 4. 2. Szerk. Rácz György. CD-ROM, 2003. 1

1 Sok ispáni oklevél kimaradhatott gyűjtésemből, ha az adott ispán egyben valamilyen bárói tisztséget is viselt. Az alábbi oklevéltár 106-109. számú oklevelei esetében például a levéltári ún. kék cédulákra csupán Bebek Imre országbírói címe került, a szövegekben nagyon is hangsúlyozott beregi ispáni cím nem. - Volt olyan oklevél is, amelyet az adatbázis nem tüntetett fel, pl. DL 105777. 1

2 Kállay I. 17. sz. 1

3 Oklevéltár 56. sz. A két elpusztult település helyére lásd Tarpa. Szerk.: Németh Péter. H.n. é.n. 41-44. (Száz falu könyvesháza) 1

4 DL 55334 (1446), DL 55538 (1453), stb. 1

5 Zichy I. 65-66.