Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

többi, jelentékeny számú eredeti oklevél egyhangú tanúságából következtetve bizonyosan itt is vagy közlési tévedéssel, vagy hamisítvánnyal van dolgunk.) Az 1297-i oklevélben átírt V. István-féle oklevél évszáma pedig 1278! Ennyi erős hibát III. András kancelláriája egyszerre nem követhetett el. Megjegyzendő, hogy Wenzel III. András átíró oklevelének és a benne foglalt átiratoknak szövegét Rajcsányi gyűjteményéből Zsigmond király 1397-i átiratából közölte. (ÁUO. VIII. 126. és 311. IX. 422. X. 257.) Az ő közlésében a fentebb említett hibák — Tamás alkancellárságának kivételével — hiányzanak, illetőleg javítva vannak. Zsigmond királynak ezt az átíró oklevelét nem ismerem, s így nem tudom megállapítani, hogy ezek a javítások s a szövegben is apróbb íráseltérések kitől származnak. Az a körülmény azonban, hogy Tamás alkancellári címe Wenzelnél is így, hibásan olvasható, valamint az, hogy a nála a VIII. k. 126. 1. az oklevél 8. sorában írt emulantibus a III. András eredeti (?) oklevelének megfelelő helyén (f)amulantibus-nak felel meg, ahol az fa hártya kilyukadása miatt hiányzik, s ugyanott a 4. sor recompensans-a az eredetinek recto pensans-ából jött létre (mely az oklevélben némi felületességgel recompensans-nak olvasható), azt mutatja, hogy vagy az (előttem ismeretlen) 1397-i átírásnak, vagy Wenzel szövegének mégis ez a III. Andrásféle kritikus példány szolgált alapjául. De ugyanezt állapíthatjuk meg a liptói registrumról is, amely (52. §.) IV. László oklevelének uraik, évét 15-nek írja, amint a III. András oklevelében is látjuk ezt, (de Wenzelnél a IX. k. 423. 1.: decimo quarto); ellenben V. István átírt oklevelének évszámát a liptói registrum nem közli, valószínűleg azért, mert az átiratban látható 1278-as évszám lehetetlen voltát nem akarták feszegetni. Bármint legyen is, bizonyos, hogy a III. András oklevelének szövege nem lehet valódi. De az állítólagos eredetinek (1297.) a külseje is mutatja, hogy hamisítvánnyal van dolgunk. írása reszkető kéztől származik; de úgy látszik, hogy ez a reszketés szándékos, és az író itt-ott megfeledkezik ennek megtartásáról, így pl. az oklevél utolsó szavaiban. Ez az írás hasonlít III. András ugyancsak 1297-i, luchei András udvarnokot és testvéreit nemesítő oklevelének írásához, (a gr. Forgách-cs. ghimesi ágának lvt. a M. Nemz. Múzeum levéltárában ; kiadva: Wenzel, X. 258.) Ez is első részében ilyen reszketős jellegű, és ez is gyanús több okból is, bár ilyen feltűnő hibákat nem tartalmaz. Ezért III. András hibbei oklevelét, ámbár Béla királynak 1265. júliusi felvidéki tartózkodása (ld. 1450. sz.) bizonyos fokig mellette szólhatna, a benne foglalt átiratokkal együtt hamisnak tartom, természetesen az 1344. számnál felhozott belső okok (comes de Lyptou stb.) miatt is. Azonban a hamisító ezen oklevelek megszerkesztésénél valódi okleveleket használt fel, persze nem a hibbeieknek szóló, hanem — egyelőre — ismeretlen idegen okleveleket. Eljárására jellemző, hogy III. András, IV. László és V. István oklevelében is a promulgatiot egyformán Proinde szóval kezdi, amint ez arengás oklevelekben volna helyén, pedig egyiknek sincs arengája. 1449. 1265. júl. 29. Lipcse. — oklevélbe foglalja az egyfelől Fülöp esztergomi érsek és másfelől Péter, Peturka, Syxtus és Iwan zului nemesek közt Zalathna, Verebuna, Zelw falvak és a Szt. Miklós-egyháza ügyében a király engedélyével történt megegyezést, mely fal-