Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

(1257. nov. 20. előtt.) 1257. nov. 20. Hazai okmánytár, VI. 94. Századok, 1872. 668. Dátum pro memória, de a zárópecsét darabjából következtetve valószínűleg királyi oklevél. 1166* — említi előbbi oklevelét arról, hogy Zalaudus veszprémi püspök Thadeuka nevű várát törvényes úton szerezte Thadeuka nemestől az egyház népeinek pusztítása és kifosztása váltságául. (1257. nov. 20. 1168. szám.) Fejér, CD. IV. 2. 430. 1167. — jóváhagyja, hogy Zalaudus veszprémi püspök testvéreinek: Márton mesternek és Kázmér ispánnak beleegyezésével a veszprémi egyháznak adta zalamegyei Thadeuka nevű várát és Zantov falut minden tartozékával. — D. p. m. Simiragdi (!) Albensis prepos. et Coloc. electi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. 1257. XII. Kai. Decembris, r. a. vigesimo tertio. Eredetije a veszprémi káptalan magánlevéltárában. (Lad. 85. Epp. Tátika 2.) Egyh. értekezések, 1821. IIÍ. 180. Fejér, CD. IV. 2. 429. és IX. 7. 669. Bár az alkancellár neve hibásan van írva, az oklevél írásának az 1256. nov. 6-i oklevélével egyező volta igazolja a tartalmilag is kétségtelen valódiságot. V. ö. az 1266. nov. 20-i oklevéllel. 1168. 1257. t- Pál (!) veszprémi püspök kérésére átírja és megerősíti Szt. István királynak nov. 20. 1009-i (!), a veszprémi egyház részére szóló oklevelét. — D. p. m. mag. Samaragdi(!) Alb. prep. et Coloc. el. au. n. vicecanc. d. et f. n. a. D. 1257. XII. Kai. Dec. r. a. vigesimo tertio. Eredetije a veszprémi káptalan magánlevéltárában. (Lad. 1. Vesprim. eccl. et capit. n° 9.) Schmitth, Agr. episc. I. 16. Katona, Hist. crit. VI. 261. Róka, Vitae Vespr. praes. 142. Fejér, CD. IV. 2. 430. Szentpétery, Szt. István kir. pécsi és pécsváradi alapítólev. 60. Hamis, olv. Karácsonyi, Szt. István kir. oklevelei, 57. 1. 2. jegyz. és Szentpétery i. m. 63.1. Az oklevélben szereplő Pál csak 1263 óta volt veszprémi püspök (ld. Mon. Rom. episc. Vespr. IV. XC.), s a másik, e napról kelt, ugyancsak eredetiben meglevő oklevél (1168. sz.) helyesen Zalaudust mondja veszprémi püspöknek. A két oklevél írása eltér, bár fogalmazatuk a bevezető s a záró részben is rokon. Feltehetnők, hogy a Szt. István oklevelét átíró oklevelet később, Pál püspök idejében állították ki, felhasználva mintául a másik e napi oklevelet, s valami okból mindenestül megtartották annak datumsorát. (Smaragdus 1258 után nem alkancellár.) Azonban ennek az egészen rendkívüli eljárásnak a feltevése csak akkor volna megengedhető, ha az oklevél egyébként mind a belső, mind a külső tulajdonságok tekintetében kifogástalan volna. Ámde főként a Szt. István-féle oklevél átírásának az 1295 körüli tihanyi átirathoz képest hibásabb volta (pedig ugyanazok a hibák is megvannak benne, mint a tihanyi átiratban, v. ö. idézett munkám 63. 1.), s különösen a teljesen lehetetlen dátum a Szt. István oklevele végén, (amelynek helyén a tihanyi átiratban a helyes signumsort találjuk), azt mutatja, hogy itt olyan átírással van dolgunk, amely nem az eredetinek, hanem a tihanyi átiratnak alapján, ennek javításával