Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

(azaz elrontásával) készült, olyankor, amikor az eredeti híján a tihanyi átiratot nem tartották elegendő tekintélyűnek, valószínűleg a XIV. században. Ezzel a mindenképen valószínű megállapítással szemben legfeljebb azt lehet felhozni, hogy XIV. századi hamisítás esetén miért változtatták meg Zlaudus nevét és miért írtak helyette Paulust? Erre a kérdésre nem igen lehet más feleletet adni, mint hogy a hamisító előtt a Zlaudus név ismeretlen lévén, az ismertebb Paulusszal helyettesítette, ahogy a minta-oklevélben talált, hibás Simiragdi-t is javította (de nem egészen szerencsésen) Samaragdi-ra. A IV. Béla-féle átíró oklevélnek (a mondottak szerint) hamis volta természetesen nem befolyásolhatja a tihanyi átiratban különben is jobb szöveggel fenntartott Szent István-oklevélnek megbízhatóságát. De lehetséges, sőt valószínű, hogy ennek eredetije már a XIII. század végén sem volt meg, s már a tihanyi átirat is egy némileg módosított másolat alapján készült. Éppen ez teszi érthetővé, hogy miért akarták a hiányzó eredetit a később is nagy tekintélyű IV. Béla királynak tulajdonított átirattal pótolni. 1169. 1257. — Beter fiának Farkasnak kérésére és a királynak korábbi, bemutatott oklevelére dec. 18. való hivatkozással átírja és megerősíti Rorandus akkori országbírónak, a mostani nádornak 1246.(?) október 23(?)-án (olv. Karácsonyi, A magyar nemzets. III. 140.) kelt oklevelét, mely Betha(!) fiának Farkasnak szabad voltét s földének határait állapította meg. — D. p. m. dil. et fid. n. mag. Smaragdi, ven. archielecti Coloc. au. n. vicecanc. a. D. 1257. XV. Kai. Januarii, r. a. vicesimo tertio. Eredetije: MODL. 440. Fejér, CD. IV. 2. 421. 1170. 1257. — Bertrandus ispánt főleg a Frigyes osztrák herceg ellen viselt hadjáratban szenvedett fogságért a soproni határon a szolgagyőri várhoz tartozó három, egy néven Chaladnak nevezett falu birtokában megerősíti, melyeket kevéssel előbb adott neki; valamint rendeli, hogy a kisebb Rabcha folyóban, ahol az e földeket érinti, Berírandusnak része legyen. — D. p. m. dil. et fid. n. Smaragdi, vener. archiel. Coloc. au. n. vicecanc. anno D. 1257. regni a. vigesimo tertio. Eredetije: MODL. 459. Fejér, CD. IV. 2. 427. 1171. 1257. - a turóci [de Turul] szentágostonrendi szerzeteseknek (?) ad Potok és Oloz falvak közt négy vinceliérmansiót — nevük: Fehér Miklós, Fekete Miklós, Buus és Vincha —, a földdel együtt, amelyen élnek, olyan szolgálatok teljesítésének kötelezettségével, mint amilyeneket eddig a királynak teljesítettek, s leírja Chybrianus sárosi ispán levele után e föld határait. — D. p. m. dil. et f. n. mag. Smaragdi, ven. electi Coloc. au. n. vicecanc. a. D. 1257. r. a. vicesimo tertio. Átírta a leleszi konvent 1761. (MODL. 1608.) Egyszerű másolat: MODL. 8778. Szirmay, Not. topogr. comit. Zempl. 302. Fejér, CD. IV. 2. 423. (a határleírás kihagyásával.) V. ö. a 979. számnál mondottakkal, melyek szerint valószínűleg a turóci monostornak 1252-ben lett adomány megújításáról van szó. Az ordinis szót