Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)
nem, vagy legalább a XIII. században még nem létezett kiváltságok betoldásával. Ezt a feltevést még valószínűbbé teszi a liptói registrum 52. §-a, amire — s általában a lipcsei oklevelek kérdésére — először dr. Hóman B. volt szíves figyelmeztetni. Ott t. i. az van előadva, hogy az 1391-i oklevélvizsgálat alkalmával a lipcseiek csak egyetlen oklevelet mutattak be kiváltságaikról, I. Károlynak 1340-i, IV. László 1274-i oklevelét átíró oklevelét, amely utóbbi V. István 1270-i oklevelének szövegét tartalmazta. Azt mondták, hogy több oklevelük nincs, mert eredeti okleveleiket (primordiales litteras) harmadéve bírájuktól Zólyomban elrabolták. Pedig hát a Századok 1909. évf. i. h. a jelentés Lipcse város levéltárában IV. Béla oklevelének eredetijén kívül a IV. László oklevelének is eredetijéről és még egy csomó, 1391. előtti eredeti oklevélről számol be. Vagy az történt tehát, hogy 1391 után mégis csak megkerültek az elveszett oklevelek, vagy pedig 1391-ben eltagadták ezeket az eredeti okleveleket, mert nem merték a vizsgálat elé terjeszteni. Kétségtelenül az utóbbi esetet kell feltennünk, nemcsak azért, mert az 1340-ben átírt V. István-féle állítólagos oklevélben is liptói comesről van szó, hanem főként a következő okból. Sem IV. Béla 1263-i oklevelét, sem IV. László 1274-i oklevelét eredetiben nem volt alkalmam látni. (A Letopis i. h. a pecsétről olvasható különös leírás semmikép sem alkalmas a bizalom megszilárdítására.) De ismerem a hibbeieknek szóló 1265-i oklevél III. Andrástól való átiratának állítólagos eredetijét. IV. Bélának ott olvasható oklevele egészen más mintára van ugyan szerkesztve, mint a lipcsei 1263-i oklevél, de a kettő mégis rokon. A liptói comes itt is említve van, éppen olyan vonatkozásban, mint a lipcseiben; a dézsmamentesség is megvan az esztergomi érseknek minden 50 mansio után fizetendő egy márka ezüst ellenében. Már pedig III. Andrásnak ez a hibbei oklevele kétségtelenül hamis (ld. az 1449. számot.) Ha az 1263-i oklevél kifogástalan lenne, akkor ezt a rokonságot úgy magyarázhatnék, hogy a hibbei hamisítvány az említett adatokban a lipcsei oklevelet követte; a mondottak azonban azt mutatják, hogy a két oklevél valószínűleg egy műhelyből került ki. így a fentebbiekben ismertetett, alig, vagy csak nagyon nehezen menthető gyanúokok alapján addig is, amíg az eredetinek vizsgálata e megállapítást kétségtelenül meg nem cáfolja, IV. Béla 1263-i lipcsei oklevelét is hamisítványnak kell tekintenünk. (V. ö. még a Századok, 1909. 863. 1. 17. sz.) Módosíthatja-e ezt az a körülmény, hogy V. Istvánnak IV. László átiratában fenmaradt 1270 jún. 21-i, fentebb érintett oklevele a lipcsei hospesek kiváltságairól (Fejér, CD. V. 1. 26. és Magyar Sión, 1865. 534.) két ízben is hivatkozik atyjának intézkedésére, s ezek az intézkedések az 1263-i oklevélben megtalálhatók? Azt hiszem, hogy nem. V. István IV. Bélának nem oklevelére, hanem intézkedésére utal, pedig az 1270-i oklevél legnagyobb részében szószerint egyezik az 1263 - i v a 1, egyebek közt a liptói comest is emlegetve. (Az 1263. és 1270-i oklevelek egyezésére szintén dr. Hóman B. volt szives figyelmemet ráterelni.) A IV. Bélára való egyik hivatkozás viszont éppen a kritikus revucai halászatjognál történik. Ha tehát az 1263-i oklevélnél mondottak megállhatnak, akkor ugyanezek az 1270-i oklevél megítélésében is irányadók. Ezért annak szükségszerű fenntartásával, hogy a IV. László-féle
