Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

átirat (s az V. István oklevelét átíró többi oklevél) eredetije esetleg — bár ez semmikép sem valószínű — más irányban dönthet, azt kell mondanunk, hogy az 1270-i oklevél egyezése az 1263-ival nem az utóbbinak igazolására, hanem a két oklevélnek egyforma megítélésére jogosít. 1344. — János jászói prépost panasza alapján megparancsolja az egri káptalannak, hogy a Kynis-nemzetségből való Micxa ispán jelenlétében a monostort iktassa Pereche birtokba, melyet a király adott a monostornak, de István ifj. király ezért cserébe a kisebb értékű Kerch birtokot adta, továbbá az Aba-nemzetségből való Izsák, Ábrahám fia által a monostornak adott Mezluk és a Jácint fiától Scepustól, Doma fiától Demetertől és gechei Marcellus fiától Gallustól törvényesen visszakapott Supch nevű birtokait határolja el. — D. in Portu equorum, in octavis b. Jacobi ap. anno D. 1263. Átírta az egri káptalan 1263. aug. 17. s ezt IV. Béla király 1264. márc. 12. (Katona közölte a Wagner kézirataiból.) Katona, Hist. crit. VI. 375. Fejér, CD. IV. 3. 146. és 191. A Pereche és Myluk (Mezluk) birtokokra vonatkozó jászói okleveleket (1345. 1398. 1569. sz.), melyeknek egyike sem ismeretes eredetiben, gyanússá teszi igen fejlett formájuk, s azonkívül az 1345-i számnak az itinerariummal nehezen egyeztethető volta, s az 1398. sz. privilegialis oklevél keltezésének szokatlan formája. Ez megbízhatóságukat kétségessé teheti ugyan, azonban a valódiság határozott elvetésére nem elegendő. 1345. — értesíti IV. Orbán pápát, hogy miután közte és István ifj. király között az esztergomi és a kalocsai érsek közbenjárására békés megegyezés jött létre, a pápa által ugyanezen célból kiküldött Velascus pápai penitentiarius és káplán egyházi átok terhe alatt újabb megegyezést akart létrehozni; a király azonban helyesebbnek tartván a már megkötött egyezség megerősítését, a penitentiarius előtt a felsorolt egyházi és világi méltóságok jelenlétében megesküdött, hogy István ifj. királyt és nejét s embereiket, birtokaikat nem fogja bántani, ellenük hadat nem visel, váraikat, városaikat nem foglalja el és nem engedi elfoglalni, a fiával kötött egyezség megtartását kiátkozás terhe alatt igéri. — D. apud Lypcha, a. D. 1263. III. Non. Augusti. Eredetije Theiner szerint két példányban a vatikáni levéltárban. Theiner, Monum. Hung. I. 244. Wenzel, ÁUO. III. 34. Kivonat: Monum. Strigon. I. 488. 1346. — megerősíti a golombuki és alba curia-i hospesek közt vitás Golumbuk földre vonatkozólag László mester királyi nótárius és Tamás mester ajtónálló által a király parancsából eszközölt osztályt. — D. in Lippche, tertio die post octavas s. Jacobi ap. Átírta Erzsébet anyakirályné 1275. — I. Károly 1322. (A pannonhalmi hit. h. Ivt.) Fejér, CD. VII. 1. 364. Az évszámot az itinerarium alapján vehetjük 1263-nak. László nótárius 1263—65. táján szerepel: Fejérpataky, A kir. kancell. 110. Alba Curia-ra vonatkozólag olv, Magy. Nyelv, 1927. 513. 1. 1347. 1263. aug. 1. Lórév. 1263. aug. 3. Lipcse. (1263.) aug. 3. Lipcse.