Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)

1244. máj. 8. Verőce. 1244. máj. 23. 1244. máj. 23. Hamis, olv. Karácsonyi, Hamis oki. 14. Az oklevél fogalmazata is gyanút keltő, a záró rész hibáit pedig sehogy sem lehet a kiadás hibájára értelmezni. 764. — átírja és megerősíti Kálmán sziavon hercegnek 1231-i, a walkoui vár elővárosában [suburbium] lakó vendégnépek kiváltságait megállapító s nekik Harsan földet adományozó oklevelét, s kérésükre leírja a nekik adott föld határait. — D. in Wereuche, a. ab inc. D. 1244. VIII. Id. Maii, r. a. IX. Átírta (V.) István ifj. király 1263. (MODL. 536.) Fejér, CD. IV. 1. 315. Smiciklas, Cod. dipl. IV. 227. 765. — az örökös nélkül elhunyt Leustachnak, Eleud fiának trencsénmegyei Pruska nevű földét, melyet a király Máté tárnokmestertől Tunig földért cserében vett el, lengyel- és bolgárországi követségekben, úgyszintén a tatárjáráskor, majd a lengyel herceg segítségére küldetésekor szerzett érdemeiért Bogomér ispánnak adományozza. — D. a. D. 1244. X. Kai. Junii, r. a. nono. Eredetije: MODL. 266. Wenzel, ÁUO. VII. 174. és kivon. Kukuljevic, Reg. n« 457. 766. — Bogomér ispánnak és vejének, Gábornak, Gábor fiának Lengyelországban, Bulgáriában és más országokban az ország ügyeiben, különösen pedig a tatárjáráskor az ország határainak védelmében, valamint a király vejének, a lengyel hercegnek Corrad herceg ellen való megsegítésére küldetésükkor szerzett érdemeikért az utód nélkül elhúnyt Benedek, Herne és Tádénak Mortund nevű hontmegyei földjét adja. Eredetije a hg. Eszterházy-cs. levéltárában. (Rep. 32. fasc. G. n° 486.) Bela dei gratia Hungarie, Dalmacie, Crohacie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie rex universis Christi fidelibus presens scriptum inspecturis salutem in salutis auctore. Cum ea, que bonorum deliberatione disponuntur, maximé que legum imperatrix regia pertractat auctoritas, salva semper et inconcussa permanere debeant, ad universorum presentium atque posterorum notitiam volumus pervenire, quod cum propter indecidue fidelitatis constantiam et innumera probitatum merita, quibus ante oculos nostre maiestatis dilecti et fideles nostri, Bogomerius comes et Gábriel filius Gabrielis, gener eiusdem, tam in publicis quam privatis regni nostri negotiis in Polonia, Bolgaria, ceterisque regnorum climatib'us excellentissime claruissent, et maximé quia nobis et corone in inpetu Tartarorum servitia grata exhibuissent se et sua omni periculo exponendo; verum quamvis privati parentibus et cognatis gravibusque vulneribus oppressi manus gentis impie Tartarorum vix evaserint, tamen ex hoc non perterriti confinia nostra eis per nos commissa nichilhominus (!) integraliter absque dampno et lesione aliqua conservaverunt, inimicis nostris, qui eadem oppugnare conabantur, viriliter et crudeliter resistendo. Nec pretermittimus, quod cum eosdem cum dilecto genero nostro, duce Polonorum in succursum eiusdem ducis contra Corradum ducem misissemus, ibi taliter sue probitatis exercuerint opera, quod abinde non sine magnó rediere nostre celsitudinis honoris incremento. Ob quorum fidelitatis merita