Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.)

csebreket az apátnak biztosítja, valamint az apát mosonyi házainak, curiájának és pincéjének a vámszedők, pénzszedők és más behajtók által való zaklatását tiltja. — Anno d. inc. 1222. Eredetije a heiligenkreuzi apátság levéltárában. Fejér, CD. III. 2. 483. (csonkán.) Weis, Urkundenbuch I. 63. Wenzel, ÁUO. I. 183. Major, Mosonym. monogr. II. 168. Kivonat: Győri t. r. füz. I. 112. __ ' 385. t — a veszprémi egyháznak Gysela királyné drágaköves arany koronájáért, melyet onnan a kereszteshadjáratra indultakor elvitt, a somogymegyei Chaba és Morus, a zalamegyei Nagy Pechül, másik Pechül, Zeulos, Abram, Vduory, Eurmenes, Ozophev, Arach és Poloznuc, s a veszprémmegyei Beren faluban névszerint felsorolt mansiokat ad földestül, a bevezetést Jula ispán fia Jula főpohárnokkal végeztetvén. — D. p. m. Cleti, au. r. cancell. et Agr. prepos. Anno d. inc. 1222. — Méltóságok: János esztergomi, Hugrin kalocsai érsek, Dezső csanádi, Róbert veszprémi, Tamás egri, István zágrábi, Sándor váradi, Bertalan pécsi, Bereck váci, Regnáld erdélyi püspök, Jula nádor bodrogi, Salamon bán zalai [Zabaiensi], Miklós a királyné udvarispánja soproni, Botyz udvarispán békési [Bekeniensi], Buzad pozsonyi, Lőrinc újvári, Jula bihari, Márton fehérvári, Miklós csanádi ispán, Dénes tárnokmester, Demeter főasztalnok, Dénes fia Dénes főlovászmester. — Regni n. a. decimo octavo. Eredetije a veszprémi kápt. magánlvt. (1. lad. Nagy Pécsei 2.) Átírta IV. László király 1276, (U. o. Lad. 2. Paloznak 4.) Tartalmi kivonata megvan: 1. I. Károly király 1330. júl. 25. (u. o.), 2. Pál orsz. b. 1338. (MODL. 3122.), 3. Imre nádor 1373. (Morócza-cs. lvt.), 4. István nádor 1389. (MODL. 7460.) oklevelében. Fejér, CD. VII. 1. 209. és kivon. III. 1. 382. VIII. 3. 260. X. 7. 393. Kivonatok : Zalai okmt. I. 250. Pannonh. rendtört. X. 569. Az oklevelet, mely a veszprémi egyház részére ugyanezen évben adott oklevéllel ellenkezik, amennyiben itt az adomány sokkal gazdagabb, külseje nyilvánvalóan hamisnak mutatja. A hamisító furfangjára jellemző, hogy a hamisítvány mintájául szolgáló (383. sz.) oklevél méltóság-sorának végén talált főpohárnokkal végezteti a beiktatást, s aztán ezt a nevet a sor végéről elhagyja. 386. * — egy évi érvényű parancslevelére, melyet Úrias pannonhalmi apát inquisitiók s evocatiók céljaira és Hécse birtok határainak megjáratására a királytól kapott, hivatkozik a budai káptalan 1222. szeptember 10,-éről keltezett hamis oklevele. (Pannonhalmi rendtört. I. 796.) Ez a mandatum tehát valójában sohasem bocsájtatott ki. 387. — a honti kerületben az esztergomi káptalannak Scebehleb faluját minden vám alól fölmentvén, rendeli, hogy senki az egyháznak ottani hospeseitől és embereitől Hontmegye területén vámot szedni ne merjen. Eredetije az esztergomi kápt. mg. lvt. (Lad. 15. 2. 9.) Átírta Zsigmond király 1412. jún. 16. (U. o. 15. 4. 5.) Magyar Sión, II. 212. Codex Strigon. II. 25. Monum. Strigon. I. 310. 1222. (1222.) (1222 körül.)