Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

389 úton (via) átkelve egy hegy (...-je?); hosszan dél felé ue. útnál fekvő két föld határjel; dél felé egy nagy völgy közepén, amiben egy patak van, egy árok (sulcus); a Harapko folyó mentén nyugat felé a ... [Harapko folyó?] forrása; nyugat felé a Lappanch nevű hegy oldala; Narvize nevű folyó; észak felé egy tó, ahol a Rima patak beleömlik az előbbi folyóba; ue. patak forrásánál két föld határjel; észak felé a Mochnya-ról Vytez felé tartó régi út mentén 3 régi határjel, amelyek közül az első Vytez-től, a második Benedek fiainak a birtokától, a harmadik pedig Jacabvagasa-tól választja el Harapko birtokot; keleti irányba ue. hegy teteje, majd oldala; egy árok (sulcus) közepe; az első határjel. Má.: SNA. Szepesi káptalan hiteleshelyi lt., Met. Sáros 3. 2. 8. (DF 262 709.) (15. század vége, 16. század eleji, szakadozott papír, szövege több helyen hiányos.) K.: Wagner, Sáros 517–519. (csak az első fele); Katona, Hist. crit. IX. 39–41. (az első fele, egyéb kihagyásokkal, Wagner alapján); F. VIII/3. 712–713. (az első fele, egyéb kihagyásokkal, Katona alapján) Megj.: A késő középkori, erősen szakadozott másolat a határjárás leírása után (már a lap legalján) a másoló azon mondatával fejeződik be, hogy „egy kicsi hiányzik, de befejezni nem tudtam, abbahagytam mikor véget ért [a lap]” („modicum cessaret, sed perficere non potui, dimitti cum finem f[ecerit]”). Vélhetően a megerősítési záradék és a keltezés maradt le róla. Az első kiadója, Wagner Károly 1334-re keltezte, Katona, és az ő nyomán Fejér 1333-ra Wagner azon megjegyzése alapján, hogy Perényi Miklós 1334-ben hunyt el. Perényi Miklós nádori albíró tényleg 1334-ben veszítette el hivatalát, de 1352-ben még biztosan élt (A. XXXVI. 769. sz., l. még Zsoldos, Druget 162.), és vélhetően még néhány évvel később is. Egy 1353-ban végződött perben Harapkó birtok és egyházának a kegyurasága is szóba került, amiért Perényi Miklós két másik fia perelt, eltiltván az apjukat annak elidegenítéséről (A. XXXVII. 346. sz.). Mivel Miklós itt a birtokot a rajta lévő Simon és Júdás-egyház patronátusi jogával adományozta el, feltételezhető, hogy a jelen adományt 1353. máj. 16. után tette Miklós. A birtok(részek) története ugyanakkor zavaros és hiányos, Miklós láthatóan többeknek a javára is lemondott róla (majd visszakerült egy része hozzá?), így az sem kizárható, hogy az adomány korábban kelt. Az biztos, hogy 1361-ben már megtörténtnek említik (F. IX/7. 206.). Miklós egyszerű „comes” elnevezése alapján itt már nem viselte a nádori kúriai albírói titulusát, ezért a jelen adományt 1335–1360 közé tehetjük, de valószínű, hogy I. Károly uralkodása utáni. 564a DL-DF adatbázis 1330–1360 közé keltezi Péter királyi udvarmester levelét: AMB. Pozsony város tanácsa: Középkori oklevelek és levelek 663. (3322.) (DF 241 401.) (R.: AMB. Inventár 663. sz.) A Péter királyi szekeres („Petrus in domo regis plastrali [!] existens”) által kiállított igazolást Jekus (~Jakus) pozsonyi bíró emlegetése keltezi. Miklós fia Jakus 1351-től töltötte be a bírói tisztséget, és nem volt azonos a korábbi (Deprecht fia)