Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

72 fiai közül egyet és Berey-i Lászlót. Ha Berizlaus ekkor az otthonában tartózkodik, akkor Gergely értesítse őt, és ha nem akarna eljönni, vagy otthon sem lenne, akkor bírsággal tartozik. A mondott nemesek döntőbíráskodjanak közöttük, amit ha el­fogadnak, akkor legyen úgy, ha pedig nem, akkor két héttel később ismét jelenje­nek meg az alországbírók színe előtt. A felek mutassák be ugyanekkor az okirata­ikat is, ha vannak ilyenek. Berizlaus ezen kívül adjon elégtételt Gergelynek és az alországbíróknak azon bírság kapcsán, amelyben elmarasztalták őt, majd adják az oklevéladók tudtára a döntőbíráskodás kimenetelét. D. in Zemlynio, in 7. die ter­mini supradicti. E.: DL 93 905. (Festetics cs. lt.) Enyhén vízfoltos hártyán, hátoldalán azonos kéz­től tárgymegjelölés és több zárópecsét foltja. Megj.: Az itt felbukkanó Pacsinati Gergely életideje, továbbá a 67. sz. oklevéllel való összefüggések alapján a jelen kiadvány 1304–1308 közé tehető úgy, hogy az 1305-ös év kizárható. Részletesebben l. a 67. sz. oklevél megjegy­zését, ill. Szőcs, Kirendelt alországbírók 480–488. A Zemlynium kelethely Zimonnyal való azonosítására l. uo. 485–486. 69. (1306–1308.) jún. 1–4. Schad (dict.) Hermann pozsonyi curialis comes tudatja, hogy az oklevél kiadásá­nak nyolcadáig Budo fia Mihály, Monza fia Benedek, Benke fia Ywan és Tyba fia Marcell kötelesek kimenni Buda falu földjére, ahogy a jog ezt megkívánja, és hatfelé osztani (dividere eam ad sex avos), miként köztük is felosztották azt régen. D. sabb. prox. p. diem S. Petronelle. E.: DL 47 818. (Múz. Ta. Musaei) Hártyán, hátoldalán kör alakú zárópecsét foltja. K.: HO. VII. 330. R.: Reg. Slov. I. 167. (346. sz.) Megj.: Az oklevelet Hermann alispán hivatali ideje datálja, bár ez elődje, Rynneker alispán esetében is bizonytalan (1304–1305 körül). 1307-ben Her­mann biztosan alispán volt, 1309. máj. 3-án pedig már utódja ült a székében (mindezekre l. 41., 56a és 56b sz.; Engel, Archontológia I. 166.). Az okleve­let így 1306–1308 közé tehetjük. 70. (1308.) jún. 11., Gerény Ismeretlen oklevéladó (Datum pro memoria) [Aba Amadé nádor] tudatja, hogy megjelent a színe előtt egyik részről András fia Miklós a maga és fivérei: Mihály és Dezső nevében, másik részről Helmech-i Jacou fiai: István mester, Tatyz [ͻ: Batiz], András és Gergely, és Miklós azt állította, hogy István mester és fivérei a tatárok kivonulása utáni 3. évben (tertio anno p. exitum Tartarorum) az éjszaka csendjében erőszakkal a Wolkoy nevű házára törtek, ott a fivérét megölték, és attól a naptól kezdve használták a földjét, amellyel neki 60 márka kárt okoztak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom