Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

295 426. (1331. ápr.–1334) Raymundus de Bonofato megbízott pápai tizedszedő számadáskönyve, amelyben feljegyezte Avignonból (de Avinione) 13[3]1. ápr. 27-én induló, Magyarországra (Ungaria) tartó útjának egyes költségeit és magyarországi kiadásait, egyházjogi fejtegetéseket, Magyarország egyházmegyéit (esztergomi érsekség alá tartozik az egri, nyitrai, váci, győri, pécsi és veszprémi püspökség; kalocsai érsek alá tartozik a zágrábi, erdélyi, váradi, csanádi, boszniai és szerémi püspökség), egyes üresedésben lévő magyarországi javadalmakat. Továbbá néhány tételt a váci és az esztergomi egyházmegyék területén beszedett pápai tizedekről. Má.: ASV. Camera Apostolica: Collectoriae Nr. 183. K.: Rat. Coll. 182–236., 406–409. (csak a magyar vonatkozású részek, az esztergomi egyházmegyék tizedei a „nagy” pápai tizedlajstrom helyén kiadva, l. 450. sz.); Hervay: Rep. Cist. Hung. 161. (részlet, Rat. Coll. alapján) Megj.: A feljegyzések folyamatosan készültek a jelzett időkörön belül, egészen Raymundus de Bonofato 1333. nov. és 1334. dec. között bekövetkező haláláig, l. Rat. Coll. LVIII., LXIII–LXIV. 427. (1317–1322 vagy 1328–1334) Pál fia Mihály mester feleségének levele frater-éhez: Zenthmichal-i (dict.) Mihály mesterhez. Megkéri, hogy találkozzon az érsek ügyvivőjével (procurator): István mesterrel, aki előtt az érsek egy hamisan vádaskodó jobbágya jogtalanul tilalmazta az asszony jobbágyait a marháitól (pecora) azon a címen, hogy ők János bán jobbágyai lennének. Ez ügyben az asszony már elküldte levelét a procurator bírói eljárása szerint, de [így] jobban eszébe vési (sed memorie acceptavit melius), hogy az asszony jobbágyait csak okkal marasztalhatja el, és az ország szokásjoga szerint a felperesnek kell felmenteni azokat, mivel ártatlanok, tehát mentse is fel őket, nehogy az asszony és amazok közt bármiféle per támadjon. E.: DL 104 758. (Festetics cs. lt.) Hátoldalán azonos kéztől címzés és kör alakú zárópecsét foltja. Megj.: Az íráskép alapján a levél a 13. század végére, 14. század első felére tehető. A címzett „Szentmihályi Mihály” Dorozsma nb. Szentmiklósi Miklós fia Mihállyal azonos, aki máskor is felbukkan a Festetics család oklevelei között (381. sz.). Mihálynak a felesége László kalocsai érsek nővére volt (Engel, Genealógia, Dorozsma nem 6. tábla: Szentmihályi), maga Mihály 1323 és 1352 közötti forrásokban tűnik fel (csak az első és utolsó felbukkanást említve: 1323: A. VII. 728. sz.; 1352. máj. 20.: A. XXXVI. 376. sz.; 1356-ban valószínűleg már nem élt: A. XL. 138. sz.). Az itt említett „érsek” bizonyosan Mihály sógorát, László kalocsai érseket takarja, azért akart az asszony éppen Mihálynál közbenjárni egy olyan perében, ahol az érsek jobbágya (jogilag az érsek) a felperes, mert Mihály talán könnyebben rábeszélheti a sógorát (az érseket), hogy álljon el a tilalmazástól. László érsek hivatali ideje