Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

296 (1317–1336: Engel, Genealógia I. 65.) alapján az említett „János bán” vagy Babonics János szlavón bánt (1316–1322), vagy Alsáni János macsói bánt (1328–1334) takarja (Engel, Archontológia I. 16., 27.). Hogy az asszony férje, Pál fia Mihály pontosan ki volt, arra nem sikerült rájönnünk, így arra sem, hogy hol lehettek azok a birtokok és a jobbágyai, akiket János bán jobbágyainak néztek. Valószínűbb azonban, hogy a Csongrád megye környékéről származó, Dorozsma nemzetséghez tartozó asszony jobbágyait inkább a szerémi, valkói és bácsi ispáni tisztet is betöltő macsói bán jobbágyainak tekinthették, mintsem a horvát-szlavón bán jobbágyainak. Így a legnagyobb valószínűséggel a levél 1328–1334 között kelt, de az 1317–1322 közötti időszak sem zárható ki. 428. (1316–1334) A XXII. János pápa idején fizetett díjak (taxa) jegyzéke, a horvát-dalmát (in Sclavonia) és a magyarországi (in Ungaria) érsekek és püspökök, továbbá az egyes nevesített monostorok részéről. A magyarországi főpapok közül említették az esztergomi érseket és suffraganeus-ait: egri, nyitrai, váci, pécsi, veszprémi és győri püspök; a kalocsai érseket és suffraganeus-ait: zágrábi, váradi, szerémi, boszniai, erdélyi és csanádi püspök. Az egyes (a szövegben nevesített) monostorok a következő magyarországi egyházmegyék területén találhatóak: veszprémi, esztergomi, pécsi, egri és zágrábi püspökség. Ezen kívül mindenki a németek, magyarok és székelyek (Theutonici, Ungari et Siculi) közül, aki a Római Egyház valamilyen hivatalát tartja a kezén saját maga vagy törvényes képviselője által, ti. a székesegyházak (cathedralis), más egyházak, monostorok és felszentelt helyek, ill. a rendházak és ispotályok kiváltságolt főpapjai, kétévenként kötelesek adót (tributum) fizetni. E.: Theiner szerint „Ex libro taxarum omnium ecclesiarum” kötet fol. 20. K.: Theiner I. 601–602.; Vespr. II. 35–36. (részlet); Smič. VIII. 442–444. Ford.: DIR C. XIV. I. 253–254. (román, részlet) Megj.: Az összeírást XXII. János pápa pontifikátusa datálja. Az sem bizonyos, hogy maga a forrás egy időpillanatban, és a pápasága idején keletkezett, vagy később állították össze többféle feljegyzés alapján – az adatok azonban ezt az időszakot tükrözik. 429. (1321–1335.) jan. 7–13., Lampertszásza Dezső (Deseu) mester Bereg-i comes és a megye 4 szolgabírója tudatja, hogy a korábbi oklevelük értelmében Ádám fia Mártonnak meg kellett jelennie előttük a jan. 6. (fe. Epiph. d.) utáni szombaton László fia János ellenében. A mondott nap elérkeztével Márton kijelentette, hogy János ellen megcsúfolása (sua turpidine) és vérének ontása miatt kezd pert, és János a mondott határnap nyolcadára halasztotta az ügyet végső válaszadásra. D. in Lopretzaza.