Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

294 ahogy 1333-ban is (A. XVII. 204., 208., 211., 230., 385., 457., 460. sz.). 1334-ben csak prépostnak nevezik és helynöknek, de vélhetően ekkor is viselte még a fenti címeket (A. XVIII. 84., 100., 124. sz.), ám 1335-től kezdve már ismételten borsodi főesperesnek címzik János mester általános helynököt (A. XIX. 171., 460. sz.; A. XX. 16., 21., 240., 363., 372., 418., 440., 491., 511. sz., stb.). Így a jelen oklevelet 1332–1334 közé tehetjük, vélhetően május 15-re, vagy néhány nappal utánra, amikor a felek megjelentek előtte, és ő döntést hozott. A budai káptalan bemutatott és itt tartalmilag átírt oklevelét 1316-os kelettel l. A. IV. 357. sz. 424. (1321–1334.) máj. 24.–jún. 24. Dezső mester Bereg-i comes és a négy ottani szolgabíró tudatja, hogy a korábbi oklevelük értelmében Abyht fia Egyed kezesként jótállt a jobbágyáért: Scakalus (dict.) István fia Péterért Vary falvi Gurke ellenében Dezső (Deseu) mester Beregbe való visszaérkeztéig, ám időközben Pétert Magar (dict.) Pál mester jobbágyai erővel elvitték, ezért a kezesség ügyében felmentik Egyedet Gurke ellenében. D. sabb. prox. p. fe. Corporis Christi. Fk.: DL 97 746. (Vay cs. berkeszi lt. 49.) Fényképén a zárópecsét átfűzött szalagja látszódik. R.: Neumann, Bereg 15. sz. Megj.: Az oklevél datálását csak Dezső beregi ispán hivatali évei adják (Engel, Archontológia I. 109.), mivel egyetlen beazonosítható szereplő sem halt meg bizonyíthatóan 1333/1334 előtt. 425. (1328. márc.–1334. dec.) János Machou-i bán, szerémi, valkói, bodrogi és baranyai comes (comes Syrmiensis, de Wolkou, de Budrug et de Baranya) levelében arra kéri komáját (compater): Kupsa fia Tamást, ill. annak fivérét: Demetert, hogy Cimpa (dict.) István fiait: Domonkost és Pétert vegyék különös oltalmukba (ad vestram protectionem specialem), ahogy a bán ura is megparancsolta (a domino nostro extitit preceptum), hogy a bán oltalmazza (ut protegeremus) őket. E.: DL 25 795. (NRA. 1504. 31.) Hártya, hátoldalán azonos kéztől címzés és zárópecsét viaszmaradványai. K.: W. XII. 669. Ford.: Makkai–Mezey 241. (139. sz.) Megj.: A keletre, amely Alsáni János macsói báni hivatalából következik, l. Karácsonyi, HH. 164–165. (248. sz.), ill. Engel, Archontológia I. 27.; l. még Wertner, Csák nemzetség szlavóniai ága 189.