Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

292 422. (1303 [1320?]–1334., márc. 21. u.) Theophylus prépost és az esztergomi káptalan tudatja, hogy a színük előtt megjelentek a budai szigeti (insula Budensis) Szűz Mária domonkos (fratres ordinis predicatorum) apácák ügyvédjei: Cholnuk falubeli Péter religiosus, és Toksun és Wasian falvakból való István laikus (conversus), akik a maguk és az apácák nevében a következő panaszt tették: a Nagy (Magna) Chaba faluból való hajdani Miklós pap fivére (germanus) János, továbbá Lőrinc, és Vidus fivére Jakab a Szent György-egyház javainak ellopásával kapcsolatban esküt voltak kötelesek tenni a Cholnuk faluból való István comes, ti. a mondott apácák szolgálattevője bírói döntése értelmében, együtt a Jene-nél lévő ue. Chaba faluból való (de eadem Chaba de Jene) módosabb falubeliekkel (convillani seu hospites) a maguk tisztázása végett, hat egyenrangú emberrel. A kitűzött napon az eskütársakat odavezették, és ők hárman a mondott hat emberrel esküt tettek. Ezután amikor István comes Jánostól, Lőrinctől és Jakabtól az ország szokásjoga szerint a tisztítóeskü utáni dénárokat (denarios conpurgationis) akarta behajtani, azok ördögi sugallatra azt nem fizették meg, és korábbi tetteikkel meg nem elégedve, a bírójuk szégyenére (obprobrium) elmenekültek, és a titkon ezen három ember segítségére rendelt nemesek: a Telkd föld mellett fekvő Jenew-i Lőrinc fia István és fivére: László, illetve Tynne-i Kázmér fia András serviens-ei: Dezső, Damján és Zence által odavezetve a mondott István comes-t, János jobbágyot és a szigeti apácák serviens-eit márc. 21-én (in fe. s. Benedicti abb.) fényes nappal Chaba falu közepén meg akarták ölni. Az így lekaszabolt embereket az apácák kérésére kiküldött hiteleshelyi tanú szörnyű sebekkel és holtan látta, a mondott három embert pedig az elrabolt dolgokkal együtt az ő védelmezőik magukkal vitték. E.: DL 25 073. (MKA, Acta eccl. ord. et monial. VBuda 6. 5.) Hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés és zárópecsét foltja. R.: Bakács, Pest m. 371. sz. Megj.: Az Óvári-regeszták által meghatározott 1304–1320 közti datálást regesztája is elfogadta, holott az egyetlen biztos támpont Teofil esztergomi prépostsága. Teofil 1302. dec. 21-én még pozsegai olvasókanonok volt, 1304. márc. 21-én már esztergomi prépostnak említik (A. I. 314., 574. sz.). 1334. máj. 10-én még viselte tisztségét (Str. III. 237–238.), 1335. ápr. 1-jén már lemondott (A. XIX. 165. sz.). Mivel itt említettek egy márc. 21-i támadást, így a felső határ 1334, az alsó 1303. További támpont lehet, hogy az itt Tinnyeinek nevezett Kázmér fia András és fivére, János 1319 márciusában kapták meg I. Károlytól az örökös nélkül meghalt Farkas tinnyei földjét, amit április elejére iktattak a számukra, és ezt Károly 1322-ben ismét jóváhagyta (A. V. 413., 422. sz.; A. VI. 591. sz.). Mivel azonban bevett gyakorlat volt, hogy az esetleges birtokszomszédok maguknak kérték mások földjét, így nem lehetünk egészen biztosak abban, hogy András nem volt birtokos Tinnyén 1319 előtt is. Amennyiben viszont tényleg odaköltözők voltak, akkor a terminus p.