Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

293 quem 1320-ra módosul. Az sem kizárt azonban, hogy az 1319. júl. 14-én említett „vir religiosus frater Stephanus ... procurator dominarum sororum de insula beate Virginis” azonos az itteni „Stephanus conversus de villis Toksun et Wasian procurator”-ral, mivel 1319-ben azon Nyír birtokkal kapcsolatos oklevelet íratta át a budai káptalannal az apácák képviseletében, ami a nevében említett Taksony és Varsány birtokok között feküdt (A. V. 529. sz., vö. DL 1479.). Amennyiben a két István azonos, akkor feltűnő, hogy a jelen oklevélben még laikus testvérnek (conversus) nevezett István 1319-ben már „religiosus” volt, mint az itt említett társa, Péter. Ha ez azt jelenti, hogy időközben „hivatalos” egyházi személy lett, akkor az oklevél felső határa 1319-re módosul. A fenti érvelést azonban számos bizonytalanság terheli, ezért a dátum megállapítása során nem vettük figyelembe. 423. (1332–1334., máj. 15. k.), Eger János mester, az esztergomi Szt. György-egyház prépostja, egri kanonok, Miklós egri püspök általános helynöke (generalis vicarius) tudatja, hogy a korábbi oklevele értelmében Vilmos, a Rozgon-i, és Mihály, az Wngwar-i egyházak rector-ai kimentek a Tisza (Ticia) folyó mellett elterülő, Nyr comitatus-ban lévő Thusyr birtokra, amelyre András fia László özvegye bírói úton igényt támasztott a helynök színe előtt a hitbére és jegyajándéka okán. A mondott kiküldöttek színe előtt az özvegy által, ill. a Peres (dict.) Miklós fia Mihály által becsléssel megbízott nemesek máj. 1-jén (in oct. S. Georgii mart.) a szomszédok és határosok jelenlétében a birtokot felbecsülték. Két héttel később (in quind. dictarum octavarum) a helynök emberei együtt András fia Lászlóval [ͻ: Miklós fia Mihállyal] és az aszszony képviselőjével: Andrással, valamint a felekkel visszatértek, beszámolva a fejleményekről, és a helynök dönteni akart az ülnökeivel együtt, ám akkor Miklós fia Mihály bemutatta az óbudai káptalan (capitulum Veteris Bude) privilégiumát, amely szerint a mondott András fia Miklós a birtokot nem öröklés révén, hanem László fia Péter mester, és annak fivére: János fia László – Miklós akkori urai – adománya folytán birtokolta, amit szolgálatai hűséges érdemeiért kapott tőlük. Emiatt a helynök együtt a káptalannal és a vele ülnökösködő nemesekkel úgy ítélt, hogy mivel András fia László a bemutatott oklevél szerint ... a birtokot, ezért a mondott özvegy ... és örököseit nem tilalmazhatja, és Mihály meg örökösei az özvegy részéről a birtokot mint saját jogukat ... tartani és megőrizni, és az özvegynek a birtok ügyében örökös hallgatást parancsolt. D. Agrie. Á.: Hédervári Lőrinc nádor, 1437. dec. 4. DL 62 276. (Ibrányi cs. lt. 115.) Megj.: Az átíró oklevél szakadozott, így a teljes szöveg nem látható, bár az kitetszik, hogy az asszony elveszítette a pert. János mester 1331 májusa előtt még borsodi főesperesként volt Miklós egri püspök általános helynöke (A. XV. 174. sz.; vö. még uo. 481. és 496. sz.); 1332-ben már az itt is felbukkanó címeit láthatjuk (ugyanannak, vagy egy másik?) Jánosnak (1332. máj. 1.: AO. II. 592–593.; szept. 7.: AO. II. 622.; szept. 26.: DL 50 931.; dec. 7.: DL 50 935.),