Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

209 dec. 13-i határnap kizárólag 1320-ban esett szombatra (hétfőre egyszer sem a fenti évkörben). Így célszerű lenne erre az évre helyezni a levelet, ám ismerjük Iván 1320. dec. 13-i, Kállóban kelt eredeti oklevelét (Piti, Szabolcs m. 58. sz.), vagyis abban az évben a településen tartózkodott, míg itt a távollétére utalnak. Mivel a két oklevél írásképe is eléggé hasonló (mondhatni: azonos, vö. DL 50 681.), ezért lehet, hogy a jelen oklevelet mégis 1320-ban adták ki. A fenti ellentmondás többféleképpen is feloldható: pl. az Iván mester nevében kibocsátott dec. 13-i oklevelet a távollétében adták ki, vagy a jelen oklevélben a fogott bírák elé utalás miatt – mivel úgyis halasztani kellett – csak hivatkoztak az alispán távollétére, esetleg Ivánnak pont a megyegyűlés alatt kellett sürgősen távoznia, és ezért a perek egy részét nem fejezték be. A problémák miatt a teljes 1318–1321 közé eső évkört felvettük, de a szombati sedrianappal való egyezés miatt – a kételyek ellenére is – magunk az 1320-as kiadási évet tartjuk a legvalószínűbbnek. 284a DL-DF adatbázis 1318–1321 közé datálja Dózsa erdélyi vajda és szolnoki ispán oklevelét: PPL. Klimó-gyűjtemény 31. (DF 285 775.) (K.: F. VIII/4. 645–646.; F. VIII/2. 100–101.) Az oklevél regesztáját „1317. máj. 23.” kelettel l. A. IV. 469. sz. A kelet bizonyosan téves, helyesen 1319–1320 folyamán adták ki, valószínűbben 1320-ban, l. 258. sz. megj. 284b DL-DF adatbázis 1312–1321 közé datálja Pál szepesi prépost oklevelét: ŠAL., Szepesi kpt. m. lt. II. 11. NB. 19. (DF 275 939.) (K.: Reg. Slov. I. 409.). Az oklevél regesztáját „1312. jan. 14. u.” kelettel l. A. III. 219. sz. Az oklevél 1312. jan. 14. és 1315. aug. között kelt, Pál szepesi prépostot 1315. ápr. 17-én említik utoljára (A. IV. 52–53. sz.), szept. 8-án már Henrik az új prépost (A. IV. 151. sz., vö. 238. sz.). 285. (1307–1321) Miklós mester levelében megparancsolja Kuchk-i Dénesnek és Neuger-i Kulcsár (Claviger) Miklósnak, hogy ha Mestur-i László kibékül perében Benke falunagygyal, Thama fia Tamással és az oklevéladó Nadasd-i, újfalui (de Novavilla) és alsósági (de Sub Saagy) jobbágyaival, akkor legyen úgy, ha nem, akkor adjanak nekik a színe elé határnapot bíráskodásra. E.: DL 68 591. (Kisfaludy cs. id. ága lt. 126.) Hártyája erősen foltos, hátoldalán azonos kéztől címzés. Megj.: Köcski Dénes 1311-től bukkan fel, 1330-ban valószínűleg már nem élt (adatokkal l. DPM 274. sz. kommentárját). Ebben az időszakban feltételesen két olyan Miklós mesterrel számolhatunk, akiknek jobbágyai lehettek a jelzett településeken: Kőszegi Gergely fia Miklós (1307 és 1311–1314 között tárnokmester, 1314-ben elhunyt), és Kőszegi Miklós fia „Kakas” Miklós