Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

210 (1314-ben tűnik fel, 1333-ban hunyt el) (minderre l. Engel, Genealógia, Héder nem 4. tábla: Kőszegi [és Rohonci]; Engel, Archontológia I. 36.). Kakas Miklós azonban 1321-ben politikailag megbukott, és hogy utána nagyhatalmi státuszt épített volna ki Vas megyében, és a felsorolt települések a tulajdonát képezték volna, arról nem tudunk (Zsoldos, Henrik-fiak 655–661.). Így valószínűbb, hogy Gergely fia Miklós leveléről van szó, amit talán a két tárnokmestersége közötti időszakban adott ki (hiszen nem címzi magát tárnokmesternek), de még ez sem teljesen bizonyos. Mellesleg Gergely fia Miklós 1313-ban Nyőgéren keltezett (A. III. 640. sz.) egy nem a birtokot érintő ügyben, lehetséges, hogy a település a fennhatósága alá tartozott, és a jelen oklevélben is Nyőgéri Miklósnak ad utasításokat – de ez sem köti kétségtelenül Gergely fia Miklós személyéhez az oklevelet. A kiadványt így csak igen tág keretek között, 1307–1321 közé keltezzük (megengedve, hogy „Kakas” Miklós is lehet a kiadó), ám véleményünk szerint inkább Gergely fia Kőszegi Miklós levele lehet, és az 1307–1311 közti kelet a legvalószínűbb. 286. (1300-as évek–1321) Miklós mester utasítja Hegunfelde-i népeit, hogy László mesternek és megyebeli (provincialis) fivéreinek kötelesek adni egy szekeret két ökörrel, 15 köböl lisztet, egy szalonnát, egy lábasjószágot (pecus pascuale), 20 köböl bort, minden egyes ház után egy csirkét, továbbá elegendő embert. E.: DL 104 603. (Batthyány lt.) Hártyája enyhén vízfoltos, hátoldalán azonos kéztől címzés, zárópecsét foltja és viaszmaradványa. Megj.: Az íráskép alapján a levél 13. század végi, 14. század első feléből való lehet. Hogy a Zala megyei Hégenföld birtokosai kik voltak ebben az időszakban, nem ismert, de több körülmény is szól a mellett, hogy a Kőszegiek között keressük a kiadót. Egyrészt, a hátoldalra nyomott zárópecsét foltja alapján az oklevelet nem gyűrűspecséttel erősítették meg, az oklevéladó nagyméretű tipáriummal rendelkezett, ami nem egy „egyszerű” nemesre utal. Másrészt, a kérdéses időben, az 1310-es években a Hégenföldtől mintegy 20 kmre található Pölöske vára Kőszegi Miklós fia „Kakas” Miklós tulajdona és egyik székhelye volt (Engel, Archontológia I. 396.; Zsoldos, Henrik-fiak 655.), nagyon is elképzelhető tehát, hogy a Kőszegiek uralma ebben az időben kiterjedt a vár vonzáskörzetében lévő Hégenföldre is. „Kakas” Miklósnak volt egy László nevű fia is (Engel, Genealógia, Héder nem 4. tábla: Kőszegi [és Rohonci]), talán rá gondolt, amikor utasította a jobbágyait, hogy neki is adják meg a szabott szolgáltatásokat, bár ez akkor sem biztos, ha a kiadó tényleg Kakas Miklóssal azonos, Miklós egy serviens-e ügyében is eljárhatott. Ha a kiadó azonosítása helyes, akkor az oklevél felső időhatára 1321, amikor I. Károly elfoglalta Pölöskét Miklóstól, ezzel véget vetve környékbeli uralmának (Engel, Archontológia I. 396.). Ha nem, tágabban akkor is a 13. század végére, 14. század első harmadára tehetjük a keletet.