Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

192 ezért a jelen kiadványt is 1319–1320 folyamán adták ki, mert 1321 júliusában már nem Dózsa volt a vajda. Az ügy összefügg Dózsa egy másik, 1320. márc. 13-i oklevelével is, ahol megidézi ápr. 5-re Emich fia Gergelyt Mihály fiai ellenében (A. V. 722. sz.). Ám nem tudhatjuk, hogy ez az eddigi okleveleknek az előzménye-e, és ezután rendelte el pünkösdhétfőn az aug. 1-jei kifizetést (ez esetben a jelen oklevél kelte 1320. aug. 5.), vagy az itteni meg nem jelenést további perszakaszok követték a következő év tavaszán, és az 1320-as oklevél onnan való (ez esetben a kelet 1319. júl. 31.). Bár a kelet megfogalmazásából nehéz biztosat levonni, de valószínűbb az 1320-as év, mert akkor Sixtus pápa napja (aug. 6.) szerdára esett, így az előző napon, Sixtus vigíliáján nyilván az az ünnep volt a reális viszonyítási alap. 1319-ben azonban hétfőre, így az azt megelőző kedd július 31-re esett, és valószínűbb, hogy ez esetben inkább a közelében lévő Szent Jakab-ünnephez, vagy máshoz viszonyították volna. Ugyanakkor pusztán e miatt nem zárható ki az 1319-es év sem, de a legvalószínűbb időpont 1320, és az 1317-re datált pünkösdhétfői oklevél is ebben az évben, vagyis 1320. máj. 19-én kelt. 258a DL-DF adatbázis 1300–1320 közé, aug. 14-re keltezi a zalai konvent oklevelét: DL 93 983. (Festetics cs. lt.). A levél Bud fia László, Mikó fia Miklós, illetve egy bizonyos András comes kölcsönös esküjéről szól, amelyen csak András comes jelent meg – így a konvent ezt igazoló oklevelét ő kaphatta meg, és nem a másik felet képviselő két személy. Az oklevél írásképe a késő Árpád-korra (esetleg az Anjou-kor első évtizedeire) mutat, és mivel a levél a Festetics család levéltárában maradt fent, így András comes Nádasd nb. Csapó fia Andrással azonosítható, aki ebben az időben a családi levéltár több kiadványában is felbukkan (pl. DL 93 885., 93 982., DL 93 959. stb.). Mivel András 1293–1294 körül hunyt el (Reg. Pal. 259. sz. kommentár), így az oklevél Árpád-kori. 258b DL-DF adatbázis 1300–1320 közé, szept. 15. utánra keltezi a vasvári káptalan oklevelét: DL 2479. (MKA. NRA. 1711. 2.). Az oklevél a káptalan 1328. máj. 11-i átírásában maradt fent (A. XII. 259. sz.; K.: AO. II. 356.), és Miklós alországbíróhoz (viceiudex aule regie) címez. Miklós ezen titulusa (curie helyett aule regie) korai, az 1260-as évekig felbukkanó címe volt az ország- és alországbíróknak, így a személye az 1237–1240 közötti Karul fia Miklóssal azonosítható (Zsoldos, Archontológia 30.; Szőcs, Árpád-kori országbírók 28. sz.), esetleg egy általunk ismeretlen, de mindenképpen 13. századi Miklós alországbíróval. Így a vasvári káptalan oklevele is az 1230–1260-as években kelt. 258c A DL-DF adatbázis 1305–1320 közé, szept. 20-ra datálja egy ismeretlen oklevéladó (Damus pro memoria) kiadványát: DL 75 217. (Máriássy cs. lt. Máriássy Ferenc 47.) (K.: Reg. Slov. I. 125–126. R.: Szőcs, Nádori intézmény 267. 10. sz.). Az oklevél kiadója Aba Amadé nádor, és mivel a hátoldalára az 1295 előtt használt pecsétjét nyomták, ezért bizonyosan Árpád-kori. l. részletesebben a DPM 157–158. sz. kommentárját.