Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

193 259. (1320.) nov. 15., Vizsoly Miklós, Fülöp mester udvarbírája (iudex curie) tudatja, hogy azt a pert, amit a korábbi oklevele értelmében Inok fia Doch folytatott a színe előtt Miklós fia Lachk ellenében birtokfelosztás ügyében nov. 15-én (in quind. OO. SS.), az ura akaratából nov. 22-re (ad oct. datarum presentium) halasztotta a korábbi helyzet fenntartásával. D. in Visl, die et termino prenotato. E.: DL 75 157. (Máriássy cs. lt. Máriássy Ferenc 78.) Hártyán, hátlapján azonos kéztől tágymegjelölés és zárópecsét viaszmaradványai. R.: Reg. Slov. II. 468. (1077. sz.) Megj.: A jelen ügy előzménye Fülöp mester 1320. nov. 5-i levele, amiben elrendeli nov. 15-re az itteni felek között a birtokaik felosztását (A. V. 920. sz.). 259a DL-DF adatbázis 1290–1320 közé, nov. 16-ra datálja „Ach [helyesebben inkább Och] szombathelyi várnagy” oklevelét: DL 66 441. (Salamon cs. lt. 23.). Az oklevél egyrészt inkább november 1-jén vagy 2-án kelt, bár paleográfiailag a „Datum sedecimo die festivitatis Omnium Sanctorum” tűnik valószínűbbnek, ám Och „sabbato proximo post festum Omnium Sanctorum” rendeli el a színe elé a tanúállítást, így vagy a „sepedicto” szó szerepel ott, visszautalva Mindenszentek ünnepére, vagy egy hibásan leírt „secundo”. Az oklevél szereplői közül ovadi Solka, Marcell fia Tiborc és Jurk fia Szabolcs 1256-ban (Bgl. I. 254.), ugyanezen ovadi Tiborc és Szabolcs Solka fia Salamonnal együtt említve 1274-ben bukkan fel (Bgl. II. 53.). A két oklevélben említett Jurk fia Szabolcs bizonyosan azonos az itt tárgyalt oklevélben szereplő „Zoboch~Zobolch iobagio castri de Oad” nevű személlyel, mert 1274-ben is várjobbágynak nevezték, továbbá 1256-ban Jurk fiának említik, ebben a forrásban pedig Jurk két árva lánya fivérének („idem Zobolch frater et cognatus earum”, ti. „orfanarum ... Enud et Vnnl vocatarum, filiarum Jurk”). Ezen szereplők életideje alapján – ha forrástanilag bizonyíthatóan nem is zárható ki az Anjou-kori keltezés – valószínűbb, hogy az oklevél 1250–90-es években kelt. Ezt a hozzávetőleges keltezést további két – nem teljesen bizonyos – adat is erősítheti. Egyrészt az alperesek, ovadi Litold fiai: Bertalan és Arnold egy keltezetlen, de szintén inkább 1280–1300 közé helyezhető oklevélben jelennek meg (DL 66 440., hozzávetőleges keltezése uo.). Másrészt egy leginkább a századforduló környékére (1295–1307) keltezhető oklevélben találkozunk egy bizonyos ovadi Kont fia Lőrinccel (321. sz.). Amennyiben ő az itt felbukkanó ovadi Salka fia Kontnak a fia, akkor az Kontnak a késő Árpád-kori életidejét valószínűsíti, a többi szereplőhöz hasonlóan. 260. (1320.) dec. 7., Debrecen Dausa [erdélyi] vajda és Zounuk-i [comes], a király által öt megyébe kinevezett bíró tudatja, hogy [Mouis~Moyus fia] Mihály ügyét ... az ő képviselője (procurator) nov. 30-án (in fe. B. Andree ap.) indította Odun fia Iwanka ellenében ue. S... birtok ügyében ... Végül a mondott napon a felek megjelentek a színe előtt, és ott az engedélyével és a felek [akaratából] elhalasztotta a pert máj. 1-jére (ad oct. S. Georgii mart.) olyan feltétellel, hogy Mouis fia Mihály az oklevéladó emberével