Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

191 257a DL-DF adatbázis 1310–1320 közé, júl. 14-re keltezi (Kőszegi) András mester kiadványát: DL 47 784. (Múz. Ta. Neuhoffer) (K.: HOkl. 143.; Bgl. III. 145–146.). Az oklevél regesztáját (1322.) júl. 23-i kelettel l. A. VI. 696. sz. Megjegyzendő, hogy a keltezési év (amelyet Bgl. III. 145–146. is 1322-re tett) téves. Az évszám mellett érvelők helyesen utalnak Kőszegi András 1322. máj. 3-i oklevelére, amely ugyanezen per továbbhalasztásáról szól, és az itteni ügy előzményének tekintették. Ám a jelen oklevél szövege úgy írta le a júl. 22-i határnapot, hogy a feleknek „feria quarta, scilicet in festo beate Marie Magdalene” (szerdán, vagyis Mária Magdolna ünnepén) kellett megjelenniük, 1322-ben pedig a mondott júl. 22-i ünnep csütörtökre esett. 1321-ben azonban szerdára, vagyis az itteni oklevél nem az 1322. máj. 3-i perhalasztás után kelt, hanem előzménye annak. Ezt az is bizonyítja, hogy Kőszegi András csak ebben a július végi oklevélben rendelte el a per tárgyát képező birtokokkal kapcsolatos oklevelek bemutatását, ám a május 3-i oklevél már a felek kötelességeként említette az oklevelek prezentálását. A kiadási dátuma tehát 1321. júl. 23. 257b DL-DF adatbázis 1300–1320 közé, júl. 20-ra datálja egy ismeretlen oklevéladó (Damus pro memoria) oklevelét: DL 82 907. (Zichy cs. zsélyi lt. 218. B. 22.) (K.: Z. I. 33.). A kiadvány – Salamon királynéi udvarbíró említése alapján – mindenképpen Árpád-kori, részletesebben l. a DPM 118. sz. kommentárját. 258. (1319–1320.) júl. 31. v. aug. 5., Adorján Pous Adrian-i várnagy és Zonuk-i comes tudatja, hogy az ura: Dausa vajda korábbi oklevele értelmében Emich fia Gergely aug. 1-jén (in oct. b. Jacobi ap.) köteles egy Tunug nevű birtokot 20 márkáért visszaváltani Semeyen-i Mihály fiaitól: Lászlótól és Mihálytól. A mondott határnapon Emich fia Gergely nem jelent meg és nem is küldött senkit, míg Mihály fiai nevében jelen volt képviselőjük: János Semeyn-i pap (sacerdos). D. in castro Adrian, f. III. prox. an. fe. B. Syxti pape. E.: DL 56 559. (Kállay cs. lt. 1300. 359.) Hártyán, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés, hártyaszalagoknak való kivágásokkal. K.: AO I. 479. R.: Kállay I. 85. sz.; DIR C. XIV. I. 302. (328. sz.) (román) Megj.: Dózsa erdélyi vajda itt hivatkozott kiadványa az a keltezetlen, pünkösdhétfőn kiadott (fer. II. prox. Pentecost.) oklevél, amelyben elrendeli Emich fia Gergelynek, hogy aug. 1-jére váltsa vissza Tunyog birtokot Mihály fiaitól (DF 285 775., kiadásai: F. VIII/4. 645–646. [keltezetlenként], F. VIII/2. 100–

101. [a kiadást megelőző regesztában 1317-re keltezve], ez utóbbi alapján készült regesztája 1317. máj. 23-i kelettel: A. IV. 469. sz.). Bár egyik kiadása 1317-re keltezte, ez biztosan téves, mert az intitulációban Dózsa vajdának és szolnoki ispánnak címezi magát, ami 1317-ben és 1318 tavaszán még nem állt fent, e címe először 1318. júl. 8-án bukkan fel (A. IV. 495–496., 527–

528., 553., 611. sz., A. V. 77–78., 117. sz. és 201. sz., l. még Engel, Archontológia I. 11.). Mivel tehát az az oklevél legkorábban 1319-ben kelhetett,