Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

169 500. sz. utáni kommentár, vö. Zsoldos, Archontológia 40. Hogy tényleg ő az, vö. 1306: A. II. 72., 85. sz., EO. II. 51–52. sz.). Jakó 1291–1292 közé tette a levelet azzal az indoklással, hogy „László 1288–1291 viselte az alvajdai tisztséget, itt viszont már csak származási helyéről nevezi magát, noha olyan fontos jogügyletről tanúskodik a káptalannak, amelynek intézésében hivataloskodása idején, de nem sokkal korábban kellett részt vennie.” (EO. I. 500. sz. utáni kommentár). Szentmártoni László itt láthatóan a káptalani kiküldött ember mellett hasonlóan tanúként jelent meg, és a családi birtokai Doboka megyében feküdtek (l. EO. II. 51–52. sz.). Mivel az itteni kiadványban főként Doboka megyei birtokokról esik szó az osztozkodáskor, így egy nagy tekintélyű Doboka megyei birtokos tanúként való felbukkanása később is elképzelhető, nem kell az alvajdai hivatali idejéhez kötni. Mindezt támogatja, hogy László alvajda hivatali ideje környékén nem nevezte vajdának magát, saját kiadványaiban és a helyettesének okleveleiben is alvajda titulussal bukkan fel (EO. I. 437., 467., 479. sz.), igaz, 1292-ben a fehérvári káptalan „quondam Wayouode Transiluanie” formában említette (W. X. 85.). Azonban 1306-ban „Ladizlaus vayvoda de Sancto Martino” formában bukkan fel, pont úgy, ahogy itt (DL 28 574.), vagyis a „vajda” mellől hiányzik az „erdélyi” jelző (itt ezt utólag szúrta be egy másik kéz!). Ez alapján nincs kényszerítő erő, hogy 1291–1292 körülre tegyük a levelet, László volt alvajda életében bármikori lehet. Lászlót 1306-ban említik utoljára (A. II. 72., 85. sz.), fiait pedig 1319. június 21-én először, amikor I. Károly – mint Mojs fia Mojshoz csatlakozott lázadóknak – elveszi birtokaikat (A. V. 501. sz. Hogy az ott említett „Csonka” dict. László azonos szentmártoni Lászlóval, l. Engel, Genealógia, Borsa nem 3. Iklódi; ill. A. II. 72., 85. sz., amely szerint szentmártoni László öröklött földje volt az a Poklostelek, amely 1320-ban már Csonka László fiai: Beke és Domonkos neve alatt bukkan fel, a beszédes nevű Vajdaháza föld társaságában: A. V. 760. sz.). Ákos nb. Mojs fia Mojs lázadása összehangoltan a Borsák újabb Károly ellen fordulásával talán 1316 végén történt, 1317-ben Károly már ellene és a Borsák ellen viselt hadat (legújabban: Zsoldos, Erdélyi háborúk 214–219., ellenkező álláspontokat is ismertetve), és a Borsa nemzetséghez tartozó Lászlófiak legkésőbb ekkor sodródhattak a harcokba. Mivel az oklevél őket említi ellenfeleknek, legkésőbb 1317-ben szentmártoni László már nem élt. Az oklevél keltének alsó határa 1291, mert 1288–1291 között inkább az aktuális erdélyi alvajdai címét használta volna, 1288 előtt pedig értelemszerűen nem használná az általánosabb „vajda” méltóságjelölőt sem.