Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

167 222b DL-DF adatbázis 1311–1317 közé keltezi a nyitrai káptalan nov. 11-i oklevelét, amelynek az évszáma szakadás miatt nem látszik: MTA. Kvt. Okl. 45. (DF 243 691.). Az oklevél 1378. máj. 19-i átírása alapján (DF 243 702.) tudható, hogy a kiadási dátuma 1313. nov. 11., regesztáját l. A. III. 628. sz. (csak az átírás alapján, az itteni eredetit nem jelzi). 223. (1301–1317) Simon mester olvasókanonok [ↄ: éneklőkanonok?], az egri püspök ezen ügyre kirendelt albírája (viceiudex) tudatja, hogy Ceeb-i Ambrus a felesége, vagyis Buldwa-i Dethmar fia Dethmar özvegye nevében perbe vonta Sebestyén comes-t, Walther-t és fiait az asszony hitbére és jegyajándéka kapcsán, amit azoknak ki kellene adniuk az asszony számára Dethmar Buldwa és Alachka birtokokban bírt részeiből. Erre Sebestyén a maga, továbbá Walther fiai: Dethreh és János nevében azt felelte, hogy Dethmar a tatárok (Thartari; Á.2.: Tharthari) fogságába esett, de él, és a fogságból kiszabadulhat és haza fog térni, tehát az asszonynak nem kell kiadniuk a hitbért és jegyajándékot. Erre Ambrus azt felelte, hogy Dethmart megölték a tatárok a háza mellett a berekben (prope domum suam in nemore). Amikor az oklevéladó el akarta rendelni, hogy bizonyítsák állításukat, akkor azok nem akartak bizonyítást, így inkább a felek akaratából elhalasztotta a pert pünkösd nyolcadára az ura színe előtt való megjelenésre. D. 4. die oct. Cinerum. Á. 1. Bátori István országbíró, 1486. dec. 4. DL 70 375. (Szinyei Merse cs. lt. R.) 2. Bátori István oszágbíró, DL 70 376. (Szinyei Merse cs. lt.) Megj.: DL-DF adatbázis 1290–1305 közé keltezi a levelet, Gy. I. 752., 760., 765. 1300 elé. A szövegben Simon titulusa mindkét átírásban „lector”, ám Simon nevű olvasókanonokot nem ismerünk, éneklőkanonokot azonban igen, 1301–

1317 közöttről (vö. A. I. 145. sz., A IV. 681. sz., számos közbeeső adattal). Az olvasókanonokok névsora folymatosnak mondható 1252-től (E. Kovács, Egri kápt. 19.), így az adat vagy elírás, vagy egy nagyon rövid ideig tisztségét töltő Simon említése. Ha Simon tényleg az éneklőkanonok, akkor a levél ezen évek során kelt, és vélhetően nem az 1285. évi tatár betörésre gondoltak, hanem a Felvidéket érintő (és talán délebbre is elérő) betörések egyikére (egy szepességi hagyomány 1344-ben már a negyedik helyi tatár betörést regisztrálta, vö. Kristó, Anjou-kor háborúi 96.), bár az 1285. évi esemény sem kizárható. Ha azonban tényleg egy nem regisztrált (esetleg személyükben azonos) Simon olvasókanonokról van szó, akkor a datálásra közelebbi támpontunk nincsen, ez esetben Árpád-kori is lehet az oklevél. 224. (1291–1317) Szentmártoni (de Sancto Martino) László vajda levele a fehérvári egyház káptalanjának. Igazolja, hogy a kanonokuk, Miklós mester jelenlétében Rodna-i Miklós, és fivérének: a megboldogult Benus~Benuchs~Benedek~Benachs comes-nek