Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

168 a fiai az alábbi osztozkodást hajtották végre az elődeiktől rájuk háramlott örökségből. Sófalva (villa salis) fele a haszonvételeivel és a malmok felével, és Zereth felével Miklós come-snek és fiainak, a másik fele pedig Benuchs fiainak jutott. Mungerochs [~Munaros] és Kelemenesch [~Kelemenes] falvakat minden haszonvételükkel Rodna-i Miklós és fiai kapták meg felosztás nélkül örökjogon, kivéve Pyppinch hegyet, ami közös marad olyan feltétellel, hogy egyik fél sem építhet ott várat a másik akarata nélkül. Zereth-ben az erdőt mindkét fél jobbágyai közösen használják, és Kentel [~Kenteluk], Weizhorn [~Scoizorma] és Mytteldorf [~Kuzepfolu] falvak minden haszonvételükkel a mondott Benachs fiainak jutottak. A Bysterche-n lévő ház felerészt Miklósnak és fiainak, felerészt Benuchs fiainak jutott olyan feltétellel, hogy Benuchs fiai teljes egészében birtokolhatják a házat a tartozékaival és jövedelmével addig, ameddig Miklós a Rodna-i palotát (palatium) magánál tartja, ahol tartózkodik. Az arany- és ezüstbányáknak, és a többinek, amit (vulg.) huthten-nek neveznek, hegyek, halfogók, vadfogók és erdők jelenlegi és jövőbeni hasznát felerészben Miklós és fiai, felerészt Benuchs fiai kapták. A Rodna városban lévő örökséget, ti. azt a háznépet (mansionem), amely azon palotához tartozik, ahol Miklós lakik, és a többi házhoz, bolthoz (taberna), sütőházakhoz, malmokhoz, mészárszékhez, vargákhoz és mészárosokhoz, fürdőházakhoz és mérlegházakhoz (examinatorum vel kuthelhofforum) tartozó háznépeket, és a többi, Rodna városában vagy akörül lévő épített vagy elpusztult örökséget, szántókat vagy erdőket szintén fele-fele részben osztották el. A felek kölcsönösen kötelezték magukat, hogy a másik fél beleegyezése vagy akarata nélkül nem vásárolnak vagy építenek semmilyen örökséget [Rudna-ban]. A Budán lévő, mindkét fél elődei által rájuk hagyott örökséget, ami bizonyos összegért le van kötve, Miklós comes a saját pénzén köteles visszaváltani, és azon ő és fiai, illetve Benedek [~Benus] fiai fele-felerészben kötelesek osztozni. E.: DL 30 574. (Erdélyi országos kormányhatósági lt. GYKOL. Misc. 1. 4. 22.) Hártyája lyukas és vízfoltos, hátoldalán azonos kéztől címzés. K.: ZW. I. 203–205. R.: EO. I. 500. sz. Ford.: DIR C. XIII. II. 382–383. (román) Megj.: A szöveget több más kéztől származó – de láthatóan középkori – beszúrás és javítás tarkítja, ezeket szögletes zárójellel jelöltük. Az intituláció a következőképpen néz ki: „Ladislaus woiwoda de Sancto Martino”, amiből a dőlttel szedett részt kivakarták, és a vajda titulus fölé egy másik kéz azt írta, hogy Transilvanus (vö. DL 30 574., és ZW. I. 203. 1. jegyz.). Azonban mára valaki a kivakart de Sancto Martino szavakat újra átírta tintával, amelyek így sokkal erőteljesebbek lettek, mint az oklevél többi része. A kiadványt hagyományosan Kán nb. László erdélyi vajdához kötötték, és kiadási idejét a vajda hivatali ideje datálná (pl. ZW. I. 203–205.; Gy. I. 558., 563., II. 59., 75., 79., 87., 90.). Jakó Zsigmond mutatott rá, hogy itt valójában Borsa nb. László fia László alvajdáról van szó, aki 1288–1291 között töltötte be hivatalát (EO. I.