Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

126 és Ibronyi (Péter fia) Demeter 1305-ben és 1313-ban tűnnek fel mint szabol­csi szolgabírák, de nem Karászi Sándor fia Miklós társaságában, (1305: A I. 730. sz., 1313: A III. 629. sz. Vilmod fia Miklós további felbukkanásai: 1317: A IV. 553. sz.; 1322: A VI. 502., 582. sz.). Az oklevél terminus ante quemjét az itt csak Jurknak említett Marázi Gyula fia Györk életideje adja, aki 1305-ben és 1313-ban szintén szolgabíró volt (l. fent), 1315-ben Gyulaházi Jurk néven tanú a jelenlegi pertársa, Keled fia Péter felesége mellett (A IV. 31. sz.), és 1321 januárja után már fiai intézkednek a nemzetségi ingatlanvagyon kapcsán (1321: A VI. 21. sz., l. még 1324: A VIII. 487., 516. és 552. sz.), tehát ekkor már nem élt, így az oklevél legkésőbb 1320-ban kelhetett. A pon­tos terminus post quem nem meghatározható. Gutkeled nb. Keled fia Péter 1272 és 1317 közötti forrásokban tűnik fel, 1317-ben már végrendelkezett (A IV. 400. sz.). Ellenben Karászi Sándor fia Miklós sokkal fiatalabb: 1306– 1314 közötti oklevélben bukkan fel először (163. sz.), de többségében 1316– 1329 közötti forrásokban szerepel (Zsoldos, Karászi Sándor 393–395., 406– 407.). Hasonlóan a kötelezett Mikus fia Dénes is, aki csak 1323-tól tűnik fel datálható oklevelekben (1323: A VII. 13., 179. sz.; 1324: A VIII. 488. sz.). Ezen kívül támpont, hogy az oklevelet máj. 1-re keltezték, és a határnapot két héttel későbbre adták, tehát a megyegyűlés hagyományos napjairól lehet szó. Szabolcs megye gyűléseit 1309-ig szombatonként, 1309 dec.-től 1317-ig mindig keddenként tartották, majd 1318-tól ismét átkerült szombatra (Szőcs, Szabolcs m. 59.). Ez alapján a jelen oklevél vagy 1305-ben kelt (akkor máj. 1. szombatra esett), vagy 1313-ban (máj. 1. kedd), más esetben a napi kelet napja nem egyezik a megyegyűlés kitűzött napjával 1320-ig bezárólag. Mivel 1305-ben Sándor fia Miklós apja, Karászi Sándor még élt, és mivel Szabolcs megye alispánja volt 1308–1310 között (Piti, Szabolcs m. 11.), nem való­színű, hogy a fia az ő alispánsága előtt szolgabíró, pláne alispán lett volna. Ezek alapján az oklevelet leginkább 1313-ra datálhatjuk. Ezen év novembe­rében valóban felbukkan a két utóbbi szolgabíró (l. fent), de másokkal, így vagy év közben szolgabírói kart cseréltek, vagy Sándor fia Miklós tényleg alispán lett az apja halála után, ám 1313 májusa és szeptembere között levál­tották, mert szeptemberben már Kállói Iván viselte e tisztet (Szőcs, Szabolcs m. 65., Miklós feltételezhető alispánságát nem feltüntetve). 153. (1313.) júl. 3., Buzita István Wyuar-i comes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy a Ruzka-i Serephil comes ellenében személyesen is megjelent Chon-i Tóbiás fia János köteles Belse-i Simon várnaggyal együtt júl. 17-én (f. III. prox. p. quind. B. Petri et Pauli ap.) esküt tenni arról, hogy ő azt a pey színű lovat vezette elő, amit Serephil comes Chon-i Iacov­tól tilalmazott, és nem másikat. D. in Bozita, f. III. prox. p. fe. ap. Petri et Pauli. E.: DL 75 193. (Máriássy cs. lt. Máriássy Ferenc 69.) Hártyán, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés, és zárópecsét viaszmaradványai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom