Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)
DOCUMENTA
69 Austrie) vásárolt lovaikat, amiket a szekereikbe fogva visznek Magyaro.-ra, a távozásukkor elveszik, mondván, hogy ezek Magyaro.-n vásárolt lovak (holott tudvalevő, hogy azokat szekerekbe fogva vitték oda), és így e polgárokat jogtalanul pénzbeli megegyezésekre (ad pactus pecuniarum) kényszerítik. Bár a király megengedte minden, Magyaro.-ra érkező idegennek (advena), hogy az országában lovakat vegyenek 3 márkáért v. kevesebbért (per 3 marcas vel citra), és ezeket onnan kivigyék, miután kifizették a jogos vámot és harmincadot, de Miklós várnagy és familiárisai figyelmen kívül hagyva ezt a szabadságot, a megszabott 3 márka dénárért (numero denariorum instituto videlicet 3 marcarum) vásárolt lovakat a bécsi polgároktól elveszik és újra pénzbeli megegyezésekre kötelezik őket, így a javaiktól őket teljesen megfosztják, ezzel e polgárok Magyaro.-ra való bejutása bezárul. Ezért kérik a királyt, hogy a Magyaro.-i városokban, oppidum-okban és vámoknál megjelenő bécsi polgárokat védje meg kegyesen, ill. rendelje el védelmüket az ilyen jogtalan zaklatásoktól és sanyargatásoktól, mivel az efféle ellenségeskedések által vám- és harmincadhiány szokott keletkezni, a kereskedők gyakori látogatása és tevékenykedése által viszont az országok a gazdagságban gyarapodnak. D. Wienne, in die Gregorii, a. [13]69. E.: AM. Bratislava. Pozsony város tanácsa. Oklevelek és levelek 239. (Df. 238 858.) Papír. Előlapja alján papírfelzetes pecsét. K.: F. IX/7. 285–287; Kereskedelem II. 107–108. 117. 1369. márc. 13. A csanádi káptalan kinyilvánítja, hogy természetes uruk: [I.] Lajos király (H) parancslevelének megfelelően (l. 94. szám) Pycher (dict.) Miklós királyi emberrel kiküldték tanúságul Mátyás őrkanonokot, akik márc. 6-án (f. III. p. Oculi) és egyéb megfelelő napokon Egerzeeg birtokot és tartozékait a szomszédok összehívásával bejárták, ahol szükséges volt, a régi határjelek mellett újakat emelve, és mások birtokjogaitól elkülönítve Benedek bánnak és frater-einek hagyták örök birtoklásra, nem lévén ellentmondó. A határok, amikkel Egerzeeg birtok és tartozékai a szomszédos birtokoktól elkülönülnek, miként ezt a királyi és káptalani emberek a káptalannak elmondták és registrum-ban elvitték: határjel az Egerzeeg-ről Mezeusimlyo felé tartó nagy út mellett, ahol van 2 régi megújított határjel, az egyik kelet felől Egerzeeg birtokot, a másik dél felé Sosd birtokot különíti el, ahol kelet felé ezen út mellett újonnan emelt határjel is van; 2 újonnan emelt határjel, az egyik nyugat felől Erdeuthelek birtokot, [a másik] kelet felől Egerzeeg-et választja el; újonnan emelt határjel, ahol a Theberpathaka a Meeduispathaka patakba ömlik; észak felé a Meeduispathaka patak, ahol van két határjel, az egyik dél felől, a másik észak felől; ahol a Meeduispathaka a Paganch folyóba ömlik, kelet felől van egy újonnan emelt határjel, és ott Egerzeeg és Erdeuthelek birtokok között a Meeduispathaka patakot hagyták határnak; Paganch folyó mellett 2 újonnan emelt határjel, az egyik észak felől Dobaz birtokot (ami Daan-é és fiaié), a másik dél felől Egerzeeg-et (ami Benedek báné és frater-eié) különíti el; észak felé 1 újonnan emelt határjel; a Holthpaganch patak mellett 2
