Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

342 megmérve v. fogott bírókkal együtt szemmel megtekintve az ország szokása szerint becsüljék fel, hogy a becslésről szóló jelentést megtekintve István országbíró időpontot tudjon kijelölni arra, hogy Pál mester özvegye hitbérét e nemesek Pál mester leányának kifizessék, továbbá mivel Orsolya képviselője azt mondta, hogy a már felosztott birtokokat csak a telekhelyekben és nem egyéb tartozékaikban osztották fel, Orsolya pedig az összes birtok többi haszonvételeit is fel akarja osztani, ezért az országbíró meghagyta, hogy mindezeket elvégezve a már felosztott összes birtokra a szokás szerint menjenek ki, és ezeket bejárva a földekben, az erdőkben és egyéb tartozékokban osszák fel megfelelő részekre a felek között, nekik hagyva a kellő helyeken felosztott és elkülönített jogaikat, majd a káptalan tegyen jelentést a királynak aug. 1-jére (oct. Jacobi). Akkor (időközben István comes elhunyt, az országbírói honor-t pedig a király Miklós comes-nek adta) a jelentés megtárgyalását Miklós országbíró az oklevelével nov. 8-ra (oct. OO. SS.) halasztotta, mikor is Both (dict.) László a felperes Vgal-i nemesek nevében királyi ügyvédvalló levéllel és Besenyő (Byssenus) Mátyás (a felesége nevében a fehérvári káptalan ügyvédvalló levelével) bemutatták a káptalan királynak szóló jelentését, miszerint István comes döntéshozó oklevelének megfelelően annak notarius-ával: Ereztwen-i Péter mesterrel, királyi emberrel (az Vgal-i nemesek részére) Norap-i János mestert, ill. néhai Gebe fehérvári bíró fia: Fülöp mesterrel, királyi emberrel (Besenyő Mátyás felesége részére) Posaga-i András mestert, kanonoktársaikat küldték ki tanúságul, majd Fülöp mester és tanúságaik a káptalanhoz visszatérve (Péter mester távollétében, aki akkor nem tudott megjelenni, miként a káptalannak az Vgal-i nemesek elmondták, és őt nem is tudták fellelni) bemutattak egy registrum-ot, ami Péter mester királyi ember, János kanonok és Besenyő (Byssenus) Mátyás pecsétjeivel volt ellátva, és amiről azt mondták, hogy az tartalmazza egyhangú és egyetértő bevallásukat. Mivel a mondott pecsétek közül az egyik Péter mesteré volt, rajta a ’S Petri’ vésettel, és a registrum nagyobb részét Péter mester saját kezűleg írta, ezért a káptalan mindezt figyelembe véve a registrum tartalmát megírta levelében a királynak: eszerint e királyi emberek a káptalan tanúságai jelenlétében júl. 8-án és egyéb szükséges napokon Vgal birtokra mentek a szomszédok és a felek jelenlétében, és Pál mester ottani részét annak telkével és kertjével együtt bejárták, mérőkötéllel (funiculo) megmérték és a tartozékaikkal együtt 4 részre osztották, és mivel Pál mester telke a kert nélkül az Vgal falu telkeiben levő része negyedét kitette, ezért azt és a termések tárolására alkalmas csűrt v. kertet (orreum seu ortum pro conservacione frugum aptum), amit földjellel (signo metali terreo) kelet felől megjelöltek (a csűr v. kert helyébe hasonló és egyenértékű földet adtak át a felperes nemeseknek a Pál mester leányának jutott földekből), királyi mértékkel 38 hold szántóföldet, Pál mester szőlőjét, a részébe jutott rétek és erdők negyedét és egyéb haszonvételeket iktatták Orsolyának a leánynegyedeként örök birtoklásra; a felek akaratából Pál mester mondott szőlőjénél háromszor akkora, de egyenértékű, szőlőknek alkalmas helyet az Vgal-i nemeseknek átadtak ezen szőlő mellett (bár e szőlő ügye a mondott bírói döntésben másként volt meghatározva); majd Pál mester Vgal-i része háromnegyedét, ami a felpereseknek jutott, fogott bírókkal együtt szemmel 12,5 márkára becsülték, Pál mester többi örökjogú és szerzett birtokát,