Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

28 fellelt határjelei mentén teljesen bejárták és megtekintették – kihagyva viszont teljesen a határjárásból a felek közötti vitás terület (amiről az apát azt állította, hogy Felkerth-nek, Benedek pedig azt, hogy Megere-nek hívják) elkülönítésére Benedek által újonnan emelt, a királyi oklevélben szereplő határjeleket –, majd úgy találták, hogy a mondott vitás terület teljesen Nyul birtok (általuk bejárt és megtekintett) határain belül, és egyéb Nyul-i részbirtokosok, főleg a Leuld-i perjel földjei mellett és között fekszik a régi határok elkülönítése nélkül, és ennek egy szomszéd v. nevezett személy sem mondott ellent nyíltan v. titokban, hanem mind kijelentették, hogy a vitás terület Nyul birtok határai és földjei között fekszik, és Feelkerth-nek, nem Megere-nek hívják. Egyesek viszont azt mondták, hogy néhány szőlő Nyul birtokon belül egy másik helyen, ti. a Turuch-i prépost részén fekszik, amit Megere-nek v. Pytkalo-nak hívnak. Végül a királyi és pozsonyi káptalani emberek kérdésére arról, vajon e vitás terület Nyul birtok határain belül v. kívül és más ottani részbirtokosok földjei között fekszik-e, és a mondott bejárással elégedettek-e, a Nyul-i officialis, falunagy és nép, valamint a győri káptalan tagjai egyhangúlag azt felelték, hogy a vitás terület a bejárt határokon belül és a Nyul-on részbirtokosok földjei között fekszik teljesen, és a bejárás mindenfelől jogos és kellő módon elvégzett volt. D. in fe. Prissce, a. prenotato. [1368.] E.: BFL. Konventi Lt. Capsarium 4. D. 540. (Df. 207 339.) Papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint zárópecsét töredékes nyoma. Kortárs kéztől: ad alterum diquidem [!] actorum et XX iugera. Á.: a 385. számú oklevélben. Eltérő névalakjai: Bubeek, Voryu, Papoch, Chetun, Zentleurench. Má.: Győri kápt. mlt. Pápoci prépostság. TH. 4. 405. (Df. 278 225.) Újkori, 1348-as évvel. K.: F. IX/1. 605–610. (1348-as évvel); P. VIII. 373–375. (Á. alapján, Á.-ban.) Megj.: Má. alapján készült, javított évű R.-ját l. Anjou-oklt. XXXII. 22. és 23. számok között. 27. 1368. jan. 19. Szentmárton Pál, a Scepus-i Szt. Márton-egyház éneklőkanonoka, Benedek ottani prépost lelkiekben általános vikáriusa előtt Jakab – a prépost joghatósága (iurisdiccio) alá tartozó Podolin-i Boldogságos Szűz-plébánia (ecclesia parochialis) plébánosa – bemutatta a vikárius 1361. jan. 3-án kiadott függőpecsétes, pergamenében teljesen vízáztatta oklevelét, amit a vikárius megvizsgálva valósnak és jogosnak talált, és a plébános kérésére átírt függőpecsétes oklevelében. D. apud dictam ecclesiam S. Martini, f. IV. p. oct. Epiph. d., a. eiusdem 1368. E.: Dl. 41 733. (Múz. Ta. 1900. 46.) Függőpecsét fonata. Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés. Má.: Ue. jelzet alatt, XX. századi.